Közzétette: A keleti ortodox egyház
A keleti és a nyugati kereszténység egymástól való elválása természetes és történeti szükségesség volt. A Római Birodalom keleti és nyugati része két külön test, mely földrajzilag, valamint nemzetiségi, nyelvi és népkarakter szempontjából szintén külön egységet alkot. A kereszténység egysége mindig csak eszmény volt, valóság soha.
Már az apostoli korban ott a zsidókeresztény és pogánykeresztény irány, amelyek közt az elvi és gyakorlati ellentétek elég mélyrehatóak.
A 2. század elején a pogánykeresztény irány is kétfelé hasad: a nyugati kereszténység latin egyházi irodalmat teremt magának. Az eltérés nemcsak nyelvi, hanem jellegbeli is. Tertullianus jogi formulákkal átitatott, paradox mondásokkal, ellentétekkel telt kereszténysége, majd később Augustinusé és Ambrosiusé érezhetően más, jellegű és levegőjű, mint a korunkbeli görög egyháziasság.
A végleges kettészakadás
A végleges kettészakadás 1054. július 16-án történt meg a két egyház között, amikor IX. Leó pápa legátusai a Hagia Sophia-templom oltárára 
tették Caerularius Mihály pátriárkát kiátkozó iratukat, a pátriárka pedig törölte a pápa nevét azok sorából, akiktől a nyilvános könyörgésben a keleti egyház megszokott emlékezni. A kölcsönös eretnekké nyilvánításra a pátriárka viselkedése adott okot azzal, hogy a római egyházat saját területén tűrni nem akarta, a Bulgáriában meghonosodott latin szertartást eltiltotta, több templomot bezáratott, megújította Photius vádjait a római egyház ellen s azokat megtoldotta azzal, hogy az úrvacsoránál a kovásztalan kenyér használata zsidózás.
A 13—15. századbeli egyesülési törekvések (az 1274. lyoni és az 1439. florenzi zsinat) sikertelenek maradtak. A keleti egyház népe a latin 
egyházzal való egyesülésnek semmi szükségét nem érezte, teológusai pedig a „filioque” miatt nem tudtak megbarátkozni vele. A különböző irányban való fejlődés ezenkívül számos szertartásbeli és szokásbeli különbséget fejlesztett ki, melyek a megértést és a közeledést mind nehezebbé tették. A keleti egyház nem igen törődött a nyugatival. A nyugati ellenben annál határozottabban igyekezett fenntartani és érvényesíteni vezetés tekintetében támasztott igényeit. Szívós kitartásának s tervszerű eljárásának eredménye is volt: egyes görög egyházak elismerték a pápa fennhatóságát s ezekből szerveződött a ( rómaival) egyesült (uniált vagy „unitus”) görög-katolikus egyház.
Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (505 és 509. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0
Lighthouse 