A legenda szerint a Szűzanya sötét bőrű mesztic nő képében 1531-ben többször megjelent a megkeresztelkedett azték Juan Diegónak. A történészek, teológusok és a Vatikán ugyan vitatják a „guadalupei Szűzanya” létét, a mexikóiak számára azonban bizonyosság. Szűz Mária ugyanis Tepeyac szikláján jelent meg, ahol egykoron Tonantzint, az aztékok földistennőjét imádták.
A „guadalupei Szűzanya” tehát inkább indián istenség, mint keresztény szent – jellegzetes példája ez a szinkretizmusnak, a különböző vallások keveredésének.
Azték tolldíszt viselő táncosok, a concheronok, a guadalupei Szűzanya tiszteletére rendezett táncünnepségen. A Mexikóvárostól északkeletre lévő székesegyházat állandóan zarándokok tömege keresi fel. A Szűzanyát minden mexikói – különösen az indiánok – nagy tiszteletben tartja.
Minden évben több millióan zarándokolnak el a csodatévő szűzhöz: december 12-én a guadalupei székesegyház Mexikó középpontjává válik. Az egész országból özönlenek a zarándokok: parasztok, indiánok, egész falvak népe, még baloldali szakszervezeti vezetők is; az út befejező részét sokan térden csúszva teszik meg. Ilyenkor a székesegyház egész környéke hatalmas bazárrá változik, kegyszerárusokkal, tollakkal díszített tánccsoportokkal, az ún. concherókkal, akik a Szűzanya tiszteletére ősi indián hangszerek ritmusára táncolnak – ugyanúgy, mint amikor Mexikót még nem térítették keresztény hitre.
Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (326. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3