Erdélyt járva – Arad

„Egész város széléig a polgárság két sora között vonultak el azok a kocsik, és a polgárok komoran, szótlanul nézték, a fegyveres hatalom azokat a kiváló, derék férfiakat az aradi várba kísértette. Ez a világosi fegyverletétel után jó néhány nappal volt, akkor, midőn az aradi vár is kapitulált, és az osztrákok azt a várat berendezték egy nagy börtönné, hova azután is folyvást hordták a honvédsereg legkiválóbb hőseit.” (Oláh Gyula visszaemlékezéséből)

A 13 aradi vértanú évfordulóján, 1890. október 6-án avatták fel, és 1925-ig állhatott Arad főterén a Szabadság-szobor, ami elveszett, újra megkerült, s 2004-től holmi Tűzoltó téren kaphatott csak helyet. Megkoszorúzása minden évben nagy esemény.

Aradot leginkább a veszteséggel azonosítjuk, ami ott érte a magyar nemzetet. Azzal a bizonyos tizenhárommal, akik Hynau megtorló akciója révén életüket adták a szabadságért, illetve annak elbukott ügyéért. Sajnos, a ’48-as vezérkar elvesztése fölötti fájdalmat kőbe és fémbe foglaló emlékmű, a Szabadság-szobor körül azóta sem nyugodtak meg a kedélyek. Mert bár a város főterén állt sokáig Zala György fenséges alkotása – ami nem tévesztendő össze a sírhelyhez közeli kőoszloppal – a kompozíciót alkotó bronzalakok csodával határos megkerülése és újbóli összeállítása után is csak egy eldugott téren engedtek neki teret az ottani hatóságok. Ott is csak úgy, hogy mellé odaerőszakolták az 1848-as román felkelés vezetőinek diadalívét, és mindezt a Megbékélés Parkjaként tüntették fel az újabb térképeken… Ám ne csak erről jegyezzük meg az egyetlen települést, aminek magyarul és románul is ugyanaz a neve, hanem lehetőleg sok minden másról. Kezdjük például környezetével, az alig 30 kilométerre eső Zarándi hegyekkel, amiknek déli lankái évszázadok óta szőlőtermő vidéknek, s a híres ménesi vörös aszú termőhelyének számítottak.

A Gyergyói-havasokban eredő Maros – ami a Tiszába torkolló legnagyobb és leghosszabb folyónak számít – Aradnál éri el az Alföldet. A rajta átívelő, a budapesti Szabadság híd mintájára megépült József herceg hidat 1907-ben adták át a Temesvárra tartó forgalomnak.

A Városháza Lechner Ödön terveire épül – pontosabban építés közben némileg módosultak a tervek. Szépségéből ez semmit nem von le, s festett üvegablakai miatt kívülről, belülről is meg kell ismerni.

Állítólag Kölcsey eme nemes nedűt szándékozott Himnuszunkba is belefoglalni, de az utolsó pillanatban csak meggondolta magát, Illetve engedve a rábeszélésnek, korrigált (Tokaj(i)ra. De ott van az erődrendszer is – már ami megmaradt belőle –, amit Mária Terézia idején, 1763-tól 1783-ig hívtak életre a korszak legkiválóbb hadmérnökei, s ami sok örömöt nem okozott nekünk. Mert bár eredetileg a török támadások kivédését szolgálta volna, a mi csapatainknak gyűlt meg vele a bajuk. S miután a szabadságharc legvégén sikerült mégis elfoglalnunk, és Görgey e falak között vette át Kossuthtól a főparancsnokságot, itt raboskodtak vitézeink, illetve 1849. október 6-án itt végezték ki a 13 tábornokot is. Azok emlegetett emlékművének hűlt helyén, a főtéren – amit ha nem is a Szabadságról, de a Forradalomról neveztek el –, Szántay Lajosnak, a város megbecsült építészének pazar álmodása magasodik, a Kultúrpalota. A ma Történeti Múzeumként szolgáló, lenyűgöző szépségű és fantasztikus akusztikájú hangversenyteremmel kiegészülő szecessziós csoda aradi látogatásunk nyilvánvaló csúcspontja, de a festett üvegablakokkal ellátott, Lechner Ödön tervei alapján elkezdett Városháza, és a főteret lezáró, megnyitója alkalmából Ferenc József által is megtisztelt Állami Színház ugyancsak felkelti figyelmünket. Nem különben az előttük elhaladó fess lányok. Csak az októberi napot, illetve a róla emlékező, többszörösen meghurcolt szobrot tudnánk feledni…

A kívül eklektikus, belül szecessziós Kultúrpalota több mint szép – Lélegzetelállító! Különösen az előcsarnoka és hangversenyterme ragadja meg a betérőt – itt az előző látható.

Forrás: Técsi Zoltán-Illyés Csaba – Erdély legszebb városai és főterei (24—25. oldal,Kárpáti Kincsestár, Pannon-Literatúra Kft. 2020 ISBN 978 963 237 236 5