Közzétette:
„A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.”
„Hosszú élete átszőtte majdnem az egész XX. századot, részint asszimilálta, részint táplálta annak szellemiségét, de művészete mindenképp jelentősen 
meghatározta azt. Kísérletezett és alkotott minden műfajban legyen az irodalom vagy film, szobrászat vagy iparművészet.
Dali művészetét lehet szeretni vagy nem szeretni, de hatása alól senki sem vonhatja ki magát. Élete, akár egy szürrealista film, melynek mintha forgatókönyvírója, rendezője, látványtervezője és operatőre lett volna egy személyben. Mindent elkövetett, hogy alakja még életében mitikussá váljon, történeteiből mítosz kerekedjen.
Spanyol tánc a tájban (1946) | Lágy óra robbanás első pillanatában (1954) | Az alkímista (1962) | Krisztus második eljövetele (1971)
Botrányai, különc viselkedése, hóbortjai, valós és kitalált elemeket egyaránt felvonultató, intimitásokkal teli önéletírásai nemegyszer az anyagiakért való reklámot célozták,amiért egykori barátja, későbbi ellenlábasa a szürrealista André Breton az Avida Dollar (pénzéhes) gúnynévvel ruházta fel.
Öltözete – különösen kései éveiben – egy néhai barokk fejedelemnek holmi pop art panoptikumban történő látogatását idézte, csak kiegészítette a képet. Mikor őrültnek nézték így felelt: „Az egyetlen különbség köztem és egy őrült között, hogy én nem vagyok az!”
Gaspardy Tibor kiállítás megnyitója (Sopron, 2008)
József Attila Könyvtár – Dunaújváros
Lighthouse 