Közzétette:
Amikor a spanyolok mint az első európaiak a 16. század elején Honduras földjére léptek, semmit sem észleltek a maják ősi magaskultúrájából. Igaz, találkoztak még utódaikkal s más indián törzsekkel, ezek azonban már régóta egyszerű parasztok voltak. A mai Honduras hegységeibe küldött felfedező expedíciók eleinte semmi eredményt nem hoztak. Aztán a spanyol konkvisztádorok és kutatók az ország déli részében mégis megtalálták, amit az Újvilágban mindenütt kerestek: az ezüstöt. 1578-ban a bányák közelében alapították meg 
Tegucigalpa városát.
A mai főváros egy 1000 méterrel a tengerszint fölötti medencében, píniákkal benőtt dombok között épült. Kissé megporosodva bár, de mindmáig őriz valamit a gyarmati idők hangulatából: az egyemeletes, fehérre meszelt házak rideg homlokzata semmit sem árul el a mögöttük lévő csodálatos belső udvaráról; a macskaköves utcák kissé morbid romantikát árasztanak. Az óváros tökéletes ellentéteként megjelentek már az első magas épületek, mint az új Kongresszusi palota és a Központi Bank székháza; lassan kirajzolódnak a modern Tegucigalpa körvonalai is.
Tegucigalpa látképe
Az 1 126 534 (2010) lakosú metropolisz voltaképp két város: a zavaros vizű Choluteca folyó jobb partján van az egykori indián település, Tegucigalpa, a bal parton Comayagüela. Ha a jobb partról áthaladunk a Mallol hídon, közvetlenül az elnöki palotához érünk. Innen irányították a hondurasi politikát.
Tegucigalpa, Katedrális
Az országban sokáig kettős hatalom volt: a hivatalos a Nemzeti Palotában székelt, a láthatatlan – onnan alig 100 méterre – a United Fruit Company székházából osztogatta helytartói utasításait. A hondurasiak mindig tudták, hogy a titkos kormánynak sokkal nagyobb a hatalma. Tudták, hogy Honduras – bár hogy is nevezték az országban megtelepedő észak-amerikai társaságokat – voltaképp az Egyesült Államok titkos gyarmata.
Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (266. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3
Lighthouse 