Argentína őslakossága indián volt, de ezeket a népeket csaknem teljesen kiirtották, vagy a fehérekkel keveredtek. Ma már csak az ország északnyugati tájékán (rezervátumokban) s a Gran Chacóban élnek indiánok; ők részben még őrzik eredeti szokásaikat. A törzsekben élő őslakosság többsége halász, vadász és gyűjtögető életmódot folytatott, haszonnövényeket is termesztettek. Földművelésből csak az ősi perui magaskultúrák vonzáskörzetében éltek.
Patagóniában a legtöbb indián törzs abból élt, hogy guanakót és nandut vadászott. Miután a spanyolok behatoltak területükre, az indiók is kezdtek hátaslovat alkalmazni, s a vadon élő szarvasmarhák húsa is táplálékuk lett. A patagóniai indiánok ismerték a fazekasságot, de a szövés művészetét csak az araukánoktól tanulták meg, akik aztán költöztek le a nyugati felföldről a pampákra, hogy a spanyolok kiirtották az északi törzseket.
Meghökkentően modernek ezek az indián barlangfestmények Santa Cruz tartományban
Fejlettebb kultúrák Argentína északnyugati tájain virágoztak. Tucumán és Salta környékén éltek a Cilében is ismert atacameño és diaguita népek, akik művészi fafaragásokat, s rézből és bronzból mesteri módon megmunkált, leheletvékony díszlemezeket és korongokat, szertartásoknál használatos eszközöket készítettek. A diaguita kultúra az inkák alatt érte el csúcspontját. Ebből a korból származnak a
Tilcarában látható ősi inka erődítmény romjai. Az indián hatás igen gyakran tetten érhető a spanyol gyarmati korszak egyházi építményein is, például San Salvador de Jujuy székesegyházának faragott szószékén.
Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (120—121. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3