Az indián kulturális örökség Chilében

Az inka birodalom földrajzi közelsége hatással volt a Chilében élő indiánokra is, pedig Észak- és Közép-Chile csak mintegy 100 évig volt része az inkák nagy birodalmának. Chilében főként két forrása van az indián hagyománynak: északon az Atacameñok és a diaguiták, délen pedig az araukánok kultúrája. Amíg az Atacameñok sokat átvettek az inka hódítók kultúrájából, addig az araukánok sikeresen védekeztek az inkákkal, majd később a spanyol behatolókkal szemben. Az Atacameñok földművelésből és kereskedelemből éltek, már ismerték az öntözőcsatornákat, és igavonó állatokat is tartottak. Kultúrájuk a Tiahuanaco-kultúra (a mai Bolívia területén) befolyása alatt állott; emlékei jobbára régészeti leletekre (sírokba elhelyezett fa- és kerámia tárgyakra) korlátozódnak. Inka hatásról fémmunkáik árulkodnak. Az északkeleti diaguiták kerámiaedényeket )„gyermekurnák” plasztikus arcokkal és karokkal). E két népcsoport területén sok petroglifa, sziklába vésett ábrázolás található. Leginkább állatokat és geometrikus formákat ábrázolnak.

Mapuche ( lakóhelyük után nevezik araukán indiánoknak is) kultúra

Chile többsége úgy véli, hogy Mapuche nem tartja magát chileinek

Az araukánok majdnem a 19. század végéig meg tudták őrizni önállóságukat, de az inkáktól eltanulták a nemesfémek használatát, a vízvezeték-építést és a kukoricatermesztést, a spanyoloktól pedig a lovak alkalmazását, a szarvasmarha- és a sertéstenyésztést, valamint a búza termelését. Két, ma már úgyszólván teljesen kihalt kultúra öröksége is föllelhető: az északi changok és a tűzföldi indiánok kultúrájáé. Az utóbbiak Chile legdélibb részén, a kőkorszakra emlékeztető kulturális fokon, vízi nomádokként éltek. A tűzföldiek beavatási szertartásai során faháncsból készült maszkot viselő táncosok jelenítik meg a szellemeket.

Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (189. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3