Viktória brit királynő

Viktória angol királynő és India császárnője uralkodása (1837—1901) 64 éven át tartott – tovább, mint bármely brit királynőé előtte. Halálakor Angliáé volt a világ legnagyobb birodalma. Brit zászló lobogott Kanada, Ausztrália, Dél-Afrika, Új-Zéland, valamint rengeteg afrikai, ázsiai és dél-amerikai ország felett.

Ráadásul pedig a királynő egyben India császárnője is volt egyben, miután koronájába beépítették a Föld leghíresebb gyémántját, a Kooh-i-Noort. Amikor híre ment halálának, nem akadt olyan kontinens, ahol ne gyászolták volna.

Hosszú életének és számos gyerekének köszönhetően kivétel nélkül valamennyi európai uralkodóházzal rokoni kapcsolatban állt. Így történhetett meg, hogy az első világháború gyakorlatilag közeli rokonok között tört ki. A német császár ugyanúgy Viktória királynő rokona volt, mint mondjuk ellensége, az orosz cár.

Uralkodásának időszakát viktoriánus kornak nevezzük: Nagy-Britannia gyarmatbirodalma megháromszorozódott, lezajlott az ipari forradalom és az ország ipari nagyhatalommá vált. A korszakra jellemző volt a társadalom látszólagos szigorúsága, hagyományokhoz és normákhoz ragaszkodása, amely az időnként erkölcstelen, züllött életvitelt leplezte.

A viktoriánus kor, mint művészeti stílus Nagy-Britanniában alakult ki, de az egész világon elterjedt, köszönhetően nagyrészt a hatalmas gyarmati területeknek, ahol az ott élő gyarmatosítók igyekeztek a haza hangulatát megteremteni. A stílusjegyek leginkább az építészetben (a viktoriánus kori házak könnyen felismerhetőek mind külsejükről, mind belső kialakításukról), az irodalomban és a divatban jelentek meg határozottabban.

A korszak nagy írói voltak pl. Charles Dickens, Oscar Wilde (nem csak műveivel, hanem egész életével a korszakot idézi), Brontë nővérek vagy Sir Arthur Conan Doyle.

Forrás: József Attila Könyvtár – Dunaújváros