Papok

A vallás világának tartó oszlopai a lelkekben folyton megújuló meggyőződéseken kívül a papok, akik a legkülönbözőbb nevek alatt (esőcsináló, orvosságos ember, sámán) lényegileg ugyanazt a hivatást teljesítik: kiszolgálják az isteneket, közvetítő szerepet töltenek be az ember és az isten között és gondoskodnak arról, hogy a vallásos szokások és szertartások fennmaradjanak. Primitív vallásokban nagy területeken alárendelt szerepük van. Egész sor vallásban a szertartások, áldozatok elvégzésének a joga és kötelessége a családfőé, törzsfőé és fejedelemé. Hasonlóképpen teljesen feleslegessé válnak a protestáns misztika és racionalizmus talaján. A protestantizmus proklamálja ugyan az egyetemes papság elvét, de azért megváltozott formában fenntartja a papságot. A quaker-vallás teljesen kiküszöböli a papot mint prédikátort és ebben az irányban elmegy a következetesség végső határáig. A legtöbb vallásban azonban a papság a vallás gerince. Teendőik sora végtelen. A férfi-pap a fétis felesége minőségében ura ellátásáról, kunyhója tisztán tartásáról, látogatói bejelentéséről stb. gondoskodik. Babilon, Egyiptom és India papjai pedig az ég titkaiban búvárkodnak, a vallástudomány úttörői és fő képviselői. Fejlettebb vallásokban a papság gazdagon tagozódott szervezetté sokasodik, teendői szerint differenciálódik s teljesen elkülönül a néptől. Kiváltságos osztállyá lesz, amelyet hivatása a többi osztályok fölé emel. Istenei nevében magának igényli a vezetést és uralmat, – nemcsak lelkiekben – hogy általa az istenek uralkodjanak a földön is, (teokratia).

Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (17—18. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0