Közzétette:
Az Atlanti-óceán strandjai sok turistát arra csábítanak, hogy a legrövidebb úton – és ez általában a díjköteles autópálya – száguldjon keresztül az országon. Így aztán elmulasztja megismerni az igazi Franciaország egyik jelentős, útba eső tájegységét.
Burgundia és Auvergne a Középhegységgel olyan vidék, amely mindig megérdemel kisebb vagy nagyobb felfedezőutat. Tulajdonképpen itt dobog Franciaország szíve. Észak-Burgundiában, Morvanban, egy hatalmas erdőségben gyűltek össze 2000 évvel ezelőtt a gall törzsfők, hogy Vercingétorix vezetésével – bár később eredmény nélkül – megküzdjenek a rómaiakkal.
A francia történelmi tudat számára ez a Római Birodalom hódító seregei elleni felkelés volt a csírája a francia nemzeti állam nagy eszméjének, amely – mai körvonalaiban – csak 1000 évvel később, a Karoling Birodalom bukása után valósult meg.
Franciaország és Olaszország határán emelkedik a Mount Blanc, 4810 méteres csúcsa Európa legmagasabb pontja. A hegy alatt alagút köti össze Chamomix-t az Aosta-völggyel. Fotó: Franck Charel
Burgundia nemcsak a természettől megáldott borvidék. A középkorban centruma volt a nagy katolikus megújulásnak is, amely az ezredforduló körül rányomta bélyegét a nyugati világra. A Cluny apátság bencés szerzetesei ekkor rázták le magukról a világi kötelékeket, s nem függtek többé a nagyuraktól és azok érdekeitől.
Jámborságukkal, aszkétikus kolostori életükkel visszaszerezték a pápa és a katolikus egyház szellemi tekintélyét, amely épp abban az időben tűnőfélben volt. Cluny és a nyomában Európa-szerte létesült kolostorok visszaállították Róma egyetemes vallási hatalmát az uralkodókkal szemben. Nem ok nélkül övezte a Cluny apátokat sokáig olyan tisztelet, mint a pápát, s nem véletlen, hogy a római Szent Péter-székesegyház újjáépítéséig a Cluny apátsági templom volt a legnagyobb a nyugati világban. Ebből a gazdagságból már csak az a kevés látható, amit nem rombolt le a francia forradalom.
Az országnak ebben a részében amerre csak lépünk, Franciaország történelmének dicső vagy kevésbé dicső korszakaival találkozunk.
Egy nem mindennapi látvány: a híres fehér lovak, amelyeket Camargue szikes pusztáin és mocsaras vidékén tenyésztenek.
A Rhône–tól keletre, a francia Alpokban voltak az ellenállási mozgalom központjai a náci megszállás alatt. A Saône-tól nyugatra, Auvergne-ben fekszik viszont a kollaborálás jelképe: Vichy, a kis gyógyüdülő város, amely 1940—1944 között a Pétain marsall vezette francia kormány székhelye.
A konzervatív katonatiszt, az első világháború hőse, Pétain, megkísérelte, hogy a csak részben megszállt Franciaországot átmentse a második világháború viharain. Önkényuralmi rendszere azonban hamarosan a nácik bábja lett. A háború után, a felszabadított Franciaországban Pétaint halálra ítélték, később azonban – az első világháború során Verdun védőjeként szerzett érdemeiért – kegyelmet kapott. Vichy, ez a festői kis gyógyhely ma kitűnő ásványvizéről ismert.
Auvergne-ben – kivéve Clermont-Ferrand-t, alig van ipar, a vidék máig szegény. A Massif Central, a Francia-középhegység falvai és tanyái romantikusnak tűnhetnek a turistáknak, az ott élő hegyi parasztoknak azonban ez a „romantika” nélkülözéssel járó kemény munkát jelent. Az utóbbi években szerény idegenforgalom alakult ki errefelé. A kialudt vulkánok kúpjaival, tiszta patakokkal és folyókkal, néhány kastéllyal és kolostorral, valamint igen jól jelölt turistautakkal várja a természetkedvelőket.
Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (120—121. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4
