Ahaggar Mountain

A Szahara szentje

Közzétette:

 

 

A Szaharának nincsenek határai: az ég s a homok eltűnik a végtelenben. A dűnék közvetlenül sziklahátakba mennek át, az elszórt előhegységek mögött hatalmas ibolyaszín bazaltfal tűnik fel, az Ahaggar.

Tamanrasset repülőterén néhány magas, sötétkék ruhás férfi várakozik: tuaregek. A híres arab geográfus, Ibn Battuta, a 14. században átélte ezeknek a támadását, s így tudósított róla: „Fekete szoborként kuporognak fehér tevéjükön. Lándzsájuk hegye ragyog, mint a nap.”

 

Abiod Valley near Ghoufi

Mély szakadékok jellemzik a Szaharai-Atlasz keleti részének úttalan Aurés hegységét. A abiod csodálatos szakadéka csaknem 50 kilométert kígyózik délnyugatnak, Biskra felé. A kopár falaira fecskefészekként tapadnak a falvak, a völgy alját zöldellő pálmaligetek borítják.

Tamanrasset főutcájának közelében van Charles de Foucauld atya, a „sivatag szentjének”, a tuaregek bizalmasának ablaktalan vályogerődje. Az épületet széles koronájú tamariszkusz árnyékolja be: a fa itt állt már akkor is, amikor a páter 1905-ben a városba érkezett – poggyászában egy összecsukható asztal oltárnak, egy üveg misebor, némi szárított datolya és pörkölt árpa.

Foucauld hosszú utat tett meg – nemcsak kilométerekben mérve. Régi fényképek a feudális katonai akadémia, a saint Cyr végzős hallgatójaként ábrázolják; csapnivalóan tanult, de világfinak számított. Mivel családfáját 1000 évre vezette vissza, kesztyűs kézzel bántak a fiatal vicomte-tal, akinek vad dáridói egyébként közszeretetnek örvendtek.

Foucauld azonban megváltozott. Amikor ezrede Marokkóban egy riff-kabil felkelést vert le, megismerkedett a sivatag varázslatával s a mohamedánok magától értetődő hitével. Ettől kezdve elfordult a világ dolgaitól, szolgalegényként dolgozott egy kolostorban, s hét évig csak elmélkedett. Miután pappá szentelték, visszatért a sivatagba – a sivatag az ő számára az örökkévalósággal folytatott állandó párbeszédet jelentette.

A Fort Foucauld ma szeretettel ápolt múzeum. A kilátás egy oázisra nyílik, ahol az órák úgy múlnak el, mint a vízcseppek: porlepte fakoronák, vöröses homlokzatok, a kereskedők éles kiáltásai. Foucauld a maga korában még csak az üres, kiégett homokos síkságot látta. Nem volt még postahivatal, kecses elő építményével, amely lehetővé teszi az összeköttetést a nagyvilággal. 1905-ben Tamanrasset nem volt más, mint egy elhagyatott karavánállomás. Az eremita azonban még ezt a fogalmat is sokallta.

 

Ahaggar Mountain

Az Ahaggar-hegység vagy más néven Hoggar-hegység (arabul:جبال هقار, tuareg nyelven: idurar uhaggar) a Szahara közepén, Algéria délkeleti sarkában található hegység, masszívum. Nagy része prekambriumi kristályos kőzetekből álló gránitfennsík. A hegyvidéken legkevesebb 2000 év óta a tuareg Kel Ahaggar törzs uralkodik, a hegység is róluk kapta a nevét.

Foucauld tovább vándorolt az Ahaggar központjába, a Tahatra. Ma a Jézus Kis Testvéreinek rendjébe tartozó szerzetesek viselik gondját a 2000 méter magasan fekvő településnek. Henry Laperrine tábornok sokat tett a szahara „feltárásáért”, vitte vissza Tamanrassetbe a már-már éhen pusztult egykori évfolyamtársát. Foucauld-t 1916-ban agyonlőtték a felkelők, rossz néven vették, hogy – mindkét félhez fűződő jó kapcsolatai révén – visszatartotta a tuaregeket, hogy részt vegyenek az algériaiak harcaiban a francia gyarmati uralom ellen.

2005. november 13-án Rómában boldoggá avatták.

Forrás: Ezerarcú világunk – Afrika (36—37.oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 963 7961 34 8 4. kötet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s