Albert Schweitzer

Múzeum az őserdők doktorának tiszteletére

Közzétette:

 

 

Minden az eredeti helyén van: a bejárattól jobbra a fal mellett a moszkitóhálóval fedett ágy, a komód, a bádog mosdótállal, fölötte egy kis polcon fogkefe és körömkefe, a sarokban esernyő, a gyalulatlan könyvállványon rengeteg könyv, a fogason a fehér trópusi sisak s a fehér köpeny. És tasakban – rajta a felirat: tiszta selyem – ott van a „grand Albert Schweitzerdocteur”-re annyira jellemző fekete csokornyakkendő, és természetesen az „Elzász-lotharingiai evangélikus énekeskönyv”, amire újra szükség lesz a közös ebédlőben, rézsút szemben a doktor házával a szokásos esti szűk körű áhítat során.

Kint, a fa teraszon az öregúr háló- és dolgozószobája előtt lépések hallatszanak. Jön. Az ajtó kinyílik – a beáradó fényben egy termetes afrikai asszonyság jelenik meg, seprűvel a kezében. Nem éppen kedvesen közli, hogy ne nyúljak semmihez, hisz ez egy múzeum, egyébként is minden tárgyat leltárba vettek.

Fejbe kólint a váratlan valóság; az elveszett illúziókat nem lehet helyreállítani. Most már látszik, hogy az asztalon a tollra rászáradt a tinta; ugyanúgy nem lehet vele írni, mint az ajtófélfába vert szögön lógó rozsdás sztetoszkóppal beteget vizsgálni – ezek csak múzeumi tárgyak.

A látogató pillantása a naptárra esik, amely 1965 szeptember havának napjait mutatja. Ennek a hónapnak a negyedik napján, röviddel éjfél előtt hunyt el Albert Schweitzer, ebben a szobában. A barakkot, melyet annyira áthatott jelenléte a halála után is, több mint húsz évig óvták – aztán szétrágták a termeszek, le kellett bontani s újjáépíteni.

 

Lamberene tombe dr. Schweitzer

Schweitzer sírja

Albert Schweitzer emlékét Lambaréné kórházfaluja őrzi meg, egyáltalán nem múzeumként. A mai Lambarénének poliklinikája van, mentőállomással, két sebészeti osztálya, szülészete: modern kórház a gaboni őserdő mélyén, nagyrészt adományokból.

Sokan kétlik, jogos-e ma még az Ogooué-parti Schweitzer-kórházat adományokból fenntartani. Hiszen Gabon már nem az, ami Schweitzer idejében volt. Régóta gazdag olajtermelő ország, s az egy főre jutó jövedelem tekintetében Fekete-Afrika egyik vezető állama, amely jó néhány milliót szórt értelmetlen presztízsobjektumokra.

Ennek tudatában kissé abszurd, hogy az őserdei kórházban adományokból fizetett európai orvosok dolgoznak – a gaboni doktorok viszont, akik óvakodnak a brousse-tól, nagy ívben elkerülik Lambarénét, inkább a városokban, Libreville-ben, Port-Gentilben telepednek le.

Forrás: Ezerarcú világunk – Afrika (148.oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 963 7961 34 8 4. kötet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s