Africa

Az afrikai földrész felosztása

Közzétette:

 

 

A vallási hódítást a gazdasági követte. Ehhez azonban nemcsak bibliára, hanem elsősorban fegyverre volt szükség. A nyugat-afrikai tengerparton angol és francia gyarmatok jöttek létre, s a 19. század ötvenes, hatvanas, hetvenes éveiben újak alakultak. A francia hadsereg folytatta Algéria 1830-ban megkezdett meghódítását.

Henry Morton Stanley, aki 1871-ben Ujijiben megtalálta az elveszett Livingstone-t, s a híressé vált szavakkal köszöntötte: „Ha nem tévedek, ön Mr. Livingstone?” – eleinte nem kapott kellő támogatást Angliától tervéhez, Afrika nagyszabású gazdasági kizsákmányolásához. Ezért Lipót belga király szolgálatába szegődött, aki Stanley segítségével magántulajdonává tette Kongót, a mai Zairét. Kongó csak 1908-ban lett belga gyarmat.

Akkoriban a gyarmatok még nem sok hasznot hoztak. Londonban és Párizsban komolyan vitatták, van-e értelme, hogy továbbra is Afrikában maradjanak. Végül is geostratégiai okokból tekintették fontosnak a gyarmatokat.

Berlin Africa Conference in 1884-85Az 1884—1885-ös berlini Kongó-konferencián a nagyhatalmak véglegesnek nyilvánították a meglévő befolyási övezeteket s megtiltották Afrika további felosztását. A birodalmi kancellár, Otto von Bismarc – attól a rémálomtól tartva, hogy Németországnak „nem jut hely a Nap alatt” – kiharcolta Berlin jogát Német Kelet-Afrikára (ma Tanzánia, Ruanda és Burundi), Kamerunra, Togóra és Német Délnyugat-Afrikára (ma Namíbia).

Az akkoriban Berlinben meghúzott határok – az afrikai népek összetartozását vagy rivalizálását természetesen nem vették figyelembe – lényegében ma is a fekete földrész államhatárai.

Colonies_in_Africa_in_1914A jó száz évvel ezelőtti berlini konferencia meggyorsította Afrika militáns gyarmatosítását. Határozatában ugyan leszögezte, hogy csak annak az európai államnak van joga gyarmatára, amely valójában hatalmában tartja a kérdéses területet. Ennek következménye az volt, hogy a gyarmati birodalmaknak – hogy megelőzzék egymást – vagy sietve védelmi és átruházási szerződést kellett kötniük az afrikai uralkodókkal – lehetőleg kellőképp értelmezhető tartalommal –, vagy erőszakkal kellett elvenniük az afrikaiaktól, amit azok önként nem akartak odaadni.

Forrás: Ezerarcú világunk – Afrika (20—21.oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 963 7961 34 8 4. kötet

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s