Okavango Delta

Fekete királyságok

Közzétette:

 

 

Nyugat-Afrika trópusi őserdeiben, az Atlanti-óceán mentén a kereszténységtől és az iszlámtól érintetlen királyságok jöttek létre. A mai Közép-Nigériában, Nok falu közelében a huszadik század negyvenes éveiben terrakottafigurákat találtak a Kr. e. 55—Kr.u. 200-as években virágzó kultúra korszakából. Stílusuk igen hasonlatos a mai nyugat-nigériai Ifében talált Yoruba bronze headagyag- és bronzfejekéhez. Ilé-Ifè a 14. század eleje óta a jorubák szent városa; még ma is a jorubák vallási feje, az Ile-Ife Ooni székhelye. Ez a nép városállamokból álló laza államszövetséget hozott létre; a 13.—14. században egy-egy városban több mint 100 000 lakosa volt. A joruba terrakották, elefántcsont-faragások, fémöntvények az afrikai művészet legcsodálatosabb alkotásai. A német kutató és utazó Leo Frobenius, aki a huszadik yoruba (Ife head, memory of the ancient royal cult of Ooni-Ile-Ife)század elején kereste fel Ifét, nem hitte el, hogy a „vademberek” ilyen kecses műalkotásokat hoztak létre, s úgy vélte, a művek az elsüllyedt görög Atlantisz kultúra emlékei.

Ifétől keletre volt a Benin királyság – megint csak nem tévesztendő össze a mai állammal – amit egy joruba herceg alapított a 13. században, azonos nevű fővárosa városias központ volt. Diereck Ruiters holland kereskedő 1600 körül megállapította,hogy Beninben az utcák hétszer-nyolcszor szélesebbek, mint Amszterdamban, s már negyed órát gyalogolt szállásától, s az utca még mindig nem ért véget. „A házak jó állapotban vannak, egyenes sorban állnak, mint Hollandiában” – írta elismerően. A 17. század elején az európaiak szívesen látott vendégek voltak Beninben.

 

Okavango Delta

Jellemző Afrikára a botswanai Okavango folyó is: nem torkollik sehova, deltájának ágait egyszerűen elnyeli a homok: két partja olyan ellentétes, mint a kontinens maga.

A mai Zimbabwe – az egykori Rhodésia – területén a tizenegyedik században különböző királyságok kis fővárosai létesültek – házaikat kőből építették s fallal vették körül. A nagyobb építményeket sona nyelven „zimbabwének” – királyi palotának – nevezték. A mai államot az egyik ilyen építményről – a „Nagy Zimbabwéről” – nevezték el, melynek romjait kilenc méter magas fal övezi. Az európai telepesek hosszú ideig ezekről sem hitték, hogy az afrikai kultúra alkotásai; úgy képzelték, a föníciai birodalom vagy Sába királynője birodalmának maradványai. A tizenkettedik században a sona dinasztia került uralomra Zimbabwéban. A Zambézitől délre az Indiai-óceán partjáig terjedt a „bányák urának” – Mwene Mutapunak (Monomotapa) – birodalma; élénk kereskedelmet folytattak a keleti partvidékkel s küldötteik mély benyomást tettek a portugál felfedezőkre.

A Indiai-óceán partvidéke mindig az Arábiával és Ázsiával folytatott kereskedelem színtere volt. Itt kiváló hajósok éltek. Az iszlám elterjedésével errefelé is új kötelékek és érdekek szövedéke jött létre. Ománi arab kereskedők és Shiraz környékéről származó perzsák „fedezték fel” maguk számára a kelet-afrikai partvidéket. A szárazföld belsejéből érkeztek a karavánok elefántcsonttal és rabszolgákkal. A rabszolgákat elsősorban a mai Szomália területéről hozták; az Arab-öböl gazdag családjainak adták el őket cselédnek.

A tizedik századtól a Zambézitől délre fekvő Zimbabwe-vidék aranya is vonzotta a kereskedőket. A óceán túlsó partjáról indiai kelméket, kínai porcelánt és selymet szállítottak. A kereskedők felvették üzlettársaik muzulmán vallását.

Az arabok folyamatos bevándorlása és szabályszerű gyarmatosításuk – például Zanzibárban – máig látható fajkeveredést eredményezett. A tengerparti bantuk nyelvüket is arab szavakkal keverték: így jött létre a partlakókról (sahel) elnevezett nyelv, a szuahéli. A szuahéli lett később – nem utolsósorban azért, mert Német Délkelet-Afrikában államnyelvvé vált – az egyetlen nagy afrikai „lingua franca”; Zairéig és Zambiáig még ma is megértik, ha nem is beszélik. Afrika más tájain az afrikaiaknak, ha más népek fiaival akarnak szót érteni, gyakran a gyarmattartók vagy az arabok nyelvét kell használniuk.

Forrás: Ezerarcú világunk – Afrika (16—18.oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 963 7961 34 8 4. kötet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s