cover

Szentendre monumenta

Közzétette:

 

 

Könyv jelent meg az MMA Kiadónál Szentendre művészeti örökségeiről. A gyönyörű képekkel díszített album egy eddig jobbára ismeretlen oldaláról mutatja be a két covervilágháború között a festők által felfedezett várost, Szentendrét. Az utak mentén, parkokban, temetőkben, egyházi és világi intézményekben álló, ismert alkotóktól vagy ismeretlen mesterektől a XVIII–XXI. századból származó monumentumok, úgymint emlékművek, szobrok és domborművek, szakrális kisemlékek, díszkutak, muráliák és cégérek együtt és könyv alakban most kerülnek először a nyilvánosság elé. A művészek között találjuk – többek között – Aknay JánostCsíkszentmihályi Róbertet vagy Farkas Ádámot. A könyv Török Katalin és Wehner Tibor munkája.

Kinek ne lennének kedvenc helyei a festők városában? Mindenki szeret sétálni a belvárosban, megcsodálni a szerb templomok ikonjait, meglátogatni a Ferenczy vagy a Kovács Margit múzeumot, hallgatni a zenészeket a Fő téren, vagy csak enni egy jó lángost valamelyik zegzugos utcácskában. De Szentendre nemcsak a turisták kedvelt helye, rengeteg művész telepedett le itt az elmúlt évtizedekben. Első képviselőjük talán a fiatalon elhunyt Vajda Lajos, aki a modern magyar képzőművészet meghatározó képviselője volt. Őt követték társai – mások mellett Deim Pál vagy Ef Zámbó István. Ők alapították a ma is működő Vajda Lajos Stúdiót. Nekik köszönhetően sok oldaláról ismerhettük meg Szentendrét, amit neveztek még a Dunakanyar kapujának, a múzeumok vagy a barokk városának is. A várost a múlt század hetvenes éveitől kezdve a politikai döntéshozók is „felfuttatták”. De senki nem bánja, hiszen Szentendre mindenkit lenyűgöz. A most kiadott gyönyörű album nem átlagos útikalauz. Nem templomokat, várakat, múzeumokat mutat be, hanem úgynevezett monumentákat. Ezek lehetnek szobrok, emlékművek, épületplasztikák, emléktáblák és ki tudja még hányféle szépségek. A szerzők nem ábécészerűen mutatják be azokat, hanem időrendi síkba szedve a XVIII. századtól napjainkig. Ahogy az egyik író, Wehner Tibor művészettörténész az album előszavában elárulja: a könyv gondolata először 2015-ben vetődött fel. Egy szentendrei szoborállítási kezdeményezésen derült ki, hogy a város közterein álló és a közösségi épületekben fellelhető műalkotásokról nincs nyilvántartás. Azonnal megkezdődött a munka a másik szerző, Török Katalin történész vezetésével. Több száz emléket találtak. Így jött létre a szentendrei „szoborkataszter”, amelyből nemcsak a művészettörténet, de a vallástörténet vagy a néprajztudomány is meríthet, meg mi olvasók is természetesen. A könyvben bemutatott monumenták csoportosan új megvilágításba helyezik a várost. Néhányukról le kellett mondani a közel ötéves kutatómunka közben, hiszen azokról nem volt fellelhető fotó vagy más forrás. A szerzők nem a város templomaival kívántak foglalkozni, mégis hosszú időt töltöttek el bennük, hiszen ezekben az épületekben számtalan művészeti és építészeti emlék rejtőzik. Szentendre egyébként a vallási felekezetek városa is, hiszen tizenhárom templommal büszkélkedhet. Élnek itt baptisták, evangélikusok, görög katolikusok, reformátusok, római katolikusok, szerb ortodoxok és zsidók.Az időrendben szedett alkotások közül az album egy napóra fotójával és bemutatásával kezdődik, amely egy ismeretlen mesternek az alkotása és 1710 környékén kerülhetett mai helyére. A római katolikus templom délnyugati támpillérén nyugszik. Az óraszámozása nélkül is elbűvölő ez a kőtömb. De már lapozunk is tovább! Jön a szintén a18. századból származó Kálvária, majd a Keresztelő Szent János-plébániatemplomban található szószék és az oltárszobrok. Az ebből a századból fennmaradt műemlékek főleg szakrális emlékek. Ilyeneket nemcsak az Isten házában helyeztek el, hanem például a magánházak homlokzati szoborfülkéjében. Ahogy haladunk a történelemben, úgy lesz egyre inkább ismert mestere az alkotásoknak. Amíg a 18–19. században még jobbára ismeretlen mester munkáit látjuk, a 19. század közepétől változik minden. A már említett Vajda Lajos Stúdiót alapító festők mellett Szentendrén alkotnak neves szobrászok, mint Asszonyi Tamás vagy Rózsa Péter.
A kötetben található háromszáz művet a szerzők kilenc csoportba osztották. Vannak itt gyönyörű keresztek a 19. századból vagy síremlékek a 20. század elejéről. De van például kőből készült pihenő, amelyet Petőfi Sándor ott tartózkodása emlékére emeltek. A nagy magyar költő 1845-ben Esztergomba igyekezve állt meg Szentendre „iszonyú magas Kőhegyén”. A pihenő még ma is kultuszhely, és gyönyörű a panoráma innen. Megkapó nézni a sokféle cégért az albumban, van szabó vagy éppen görögkancsó cégér. Vagy a szoborparkokban fellelhető alkotásokat. De ismerős a Móricz-szobor, Barcsay Jenő munkái vagy Csíkszentmihályi Róbert Csobogója. A monumenták mellett találunk műtárgyjegyzéket is, megtudjuk, mely művek kerültek el a helyükről és mit rejtenek a szöveges emléktáblák. Biztosak lehetünk abban, hogy a könyvet elolvasva, mindenki csak egy dologra gondolhat: Mikor tér vissza Szentendrére, hogy gyönyörködhessen a város különleges kincseiben.
A könyv sajnos bolthálózatban nem, csak Szentendre kiemelt kulturális-művészeti intézményeiben lesz megvásárolható.

(Török Katalin – Wehner Tibor: SZENTENDRE MONUMENTA. Bp., 2020, MMA Kiadó, 368 oldal)

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s