Massachusetts

Közösségi szellem és jólét – New England

Közzétette:

 

 

New EngladNew Englandról szóló könyvében Judson D. Hale a következőket írja New Hampshire-i szülővárosáról, Dublinról: „Mi megosztjuk a gondokat nehézségekkel küszködő polgártársainkkal. Mindenki gyerekét szeretjük, és reméljük, hogy az iskola elvégzése után nem mindegyik költözik majd el innen. Együtt gyászolunk, együtt ünnepeljük a születésnapokat és az esküvőket… Együtt küzdünk az elemekkel és számítunk egymásra egész éven át, amikor is egymásra dudálunk, integetünk, jó reggelt kívánunk és röviden megbeszéljük, milyen az időjárás.”

Ebből a klasszikus amerikai értékrendnek megfelelő közszellemből fakad a közösségek ereje is. Tulajdonképpen ezek adják a kulcsot a gazdasági szempontból rendkívül sikeres államnak a megértéséhez, amelyben úgyszólván nincs munkanélküliség, és amelyről Amerika többi része tulajdonképpen csak minden négy esztendőben egyszer vesz tudomást; nevezetesen akkor, amikor kezdik az előválasztásokat, melyek alapján a két nagy párt kiválasztja következő elnökjelöltjét.

Nincs az USA-nak még egy olyan része, ahol a városi és a falusi közösségek – minden vallási és pártpolitikai különbség ellenére – annyira önmagukba zártak lennének, mint New Hampshire-ben. Ennek történelmi okai vannak. New Hampshire volt New Englandben az egyetlen terület, amelyet mint koronagyarmatot közvetlenül Londonból kormányoztak. Amikor az amerikai függetlenségi háborúban összeomlott a brit közigazgatás, itt nem volt központi kormány, amely átvehette volna a funkcióit. A feladat ezért a közösségekre hárult, amelyek mindmáig féltékenyen őrködnek önállóságuk felett.

 

Massachusetts

Színek orgiája az őszi Massachusettsben. 1620-ban ezen a tájon telepedtek meg a puritán zarándok atyák. Eredetileg Virginiáig akartak hajózni a „Mayflower”-en, de a viharos időjárás miatt úti célt változtattak, és itt, északon alapították meg New England államait.

Ugyanez az oka, hogy a mindössze 1.36 millió lakost számláló államnak van a legnagyobb parlamentje az angolszász világban. Csak a washingtoni kongresszus és a brit alsóház előzi meg. A parlament kétkamarás. A szenátus a 24 körzet egy-egy képviselőjéből áll, a képviselőháznak viszont 400 tagja van, mert minden helység – még a legkisebb is – ragaszkodik hozzá, hogy saját képviselete legyen.

Howard Towsend farmer, New Hampshire korábbi földművelésügyi minisztere magyarázta: „Mi az anyatejjel szívtuk magunkba az igényt, hogy részt vegyünk a demokratikus folyamatokban.” Ezért van az, hogy a közösségi tanácsok létszáma New Hampshire-ben többszöröse az Amerikában szokásosnak. A helyi sajtó útján kitűnően tájékoztatott lakosság mindig nagy számban vesz részt a közösségi tanács ülésein, és ezeken kívül – mint New Englanben mindenütt – létezik még a„town meeting”-ek intézménye is – ezek a nagykorú lakosok gyűlései, amelyeken a helyi dolgokról döntenek.

Van az Egyesült Államokban egy régi mondás: „As New Hampshire goes, so goes the Nation.” Ezt úgy értik, hogy aki az előválasztások jelöltjei közül New Hampshire-ben győz, többnyire az nyeri meg a későbbi országos versengést is. Ha a politikai érzék lenne a legfontosabb tényezője egy ország megítélésének, akkor most helyesbíteni kellene véleményemet, ugyanis eszerint nem New York, hanem New Hampshire lenne az Újvilág szimbóluma.

Írta: Uwe Siemon-Netto; Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (73—74. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s