A trianoni békeszerződés

Közzétette:

 

 

Néhány hónappal Horthy megválasztása után, 1920. június 4-én került sor a háború de jure befejezésére, vagyis a békeszerződés aláírására a versailles-i Versailles, Grand Trianonkastélykert Nagy Trianon nevű palotájában. A 14 részből álló szerződés első része egy új nemzetközi szervezet, a Nemzetek Szövetsége – más néven: Népszövetség – alapokmányát tartalmazta. A második rész rögzítette az új határokat. Ennek értelmében Magyarország területe – Horvátországot nem számítva – 282 ezer km2-ről 93 ezer km2-re, azaz éppen egyharmadára, lakóinak száma pedig 18, 2 millióról 7,9 millióra, tehát a korábbi 43%-ára csökkent. Közepes méretű országból Magyarország ezzel a térség egyik kisállamává zsugorodott. A gazdasági veszteségek összességét az akkori magyar közgazdászok az 1918 előtti nemzeti vagyon 62%-ára becsülték. A só-, arany-, ezüst-, réz-, horgany- és mangánbányák, valamint az akkor működő kőolaj- és földgázkutak teljes mértékben az utódállamokhoz kerültek. Elvesztek a legjobb minőségű bácskai, bánsági és csallóközi szántóföldek, a dús hegyi legelők és az erdőállomány 80—90%-a. A magyar állam ezáltal egy nyersanyagokban szegény, intenzív behozatalra szoruló, s emiatt könnyen sebezhető országgá vált, s ezzel az adottsággal a továbbiakban minden politikai hatalomnak és gazdasági rendszernek számolnia kellett.

A legnagyobb területet – 102 ezer km2-t – Románia kapta több mint egymillió lakossal. Utána következett Csehszlovákia 61 ezer km2-rel és 3,5 millió fővel. Jugoszláviának Horvát-Szlavónia mellett 20 ezerkm2-t és másfél millió fő, Ausztriának 4000 km2 és 200 ezer ember jutott. Mellettük Lengyelország és Olaszország is részesedett a történelmi magyar területekből. Lengyelország egy a Tátrától északra fekvő kisebb szepességi területet (589 km2) kapott 24 ezer lakossal, Olaszország pedig az először szabad várossá nyilvánított Fiumét és környékét – 21 km2 50 ezer fővel – szerezte meg. Az elcsatolt területeken élő 10,5 millió ember közül 3,2 millió, tehát 30,5% volt magyar. Közülük 1,6 millió Erdélyben és más Romániának ítélt területen, egymillió Szlovákiában és Kárpátalján, csaknem félmillió pedig a délszláv királyságban élt. A nyugat-magyarországi (burgenlandi) magyarok száma mintegy 40—50 ezret, a Fiumében élőké 6—7 ezret, a lengyelországiaké pedig mindössze 250-et tett ki.

Erre az igazságtalan és méltánytalan döntésre nem tudatlanságból, hanem azért került sor, mert a fennen hirdetett etnikai elvet számos esetben felülírták a győztesek stratégiai, gazdasági és közlekedési megfontolásai, valamint a környező államok mértéktelen követelései. Ez a körülmény azok számára is nehézzé, sőt lehetetlenné tette a döntés elfogadását, akik egyébként belátták a soknemzetiségű birodalmak felbomlásának elkerülhetetlenségét. Mint Bibó István írta: „Az 1918. évi békecsinálók alapgondolata, hogy ti. Ausztria—Magyarországot fel kell osztani, és a nyelvi határok és önrendelkezési jog alapján nemzeti államokat kell létesíteni, teljességgel jó volt […] A történeti Magyarország fenntarthatatlan voltára kíméletes, emberséges, és az etnikai szempontokat szigorúan számba vevő felosztása kétségtelenül alkalmas lett volna arra, hogy a magyarokat a történeti Magyarország fenntarthatatlan voltára ráébressze, annál is inkább, mert hamar napvilágra került volna, hogy az elszakított szlovákok, románok, szerbek és horvátok részéről nem mutatkozik semmiféle komoly visszakívánkozás a történeti Magyarországba.” Azzal azonban, hogy a nemzetiségi lakosság mellett több mint hárommillió magyart is a szomszédos országok alattvalóivá tettek, „egy lehetséges és reális Magyarországnak a képe továbbra sem rajzolódott ki, hanem az aktuális és végsőkig el nem fogadható Magyarország maradt szembeállítva az egykori nagy, a dicsőséges, a történelmi Magyarországgal”.

A szerződés harmadik része Magyarország szomszédjaival és más európai országokkal szembeni kötelezettségeit rögzítette. Kimondta, hogy a Népszövetség hozzájárulása nélkül Magyarország nem mondhat le függetlenségéről, más szóval semmilyen formában sem egyesülhet újra Ausztriával. Az ötödik rész a katonai, hajózási és repülési megkötéseket vette sorra. Ezek értelmében Magyarország csak egy 35 ezer fős önkéntes hadsereget tarthatott fenn. A modern hadviselésben elengedhetetlen páncélos járműveket, tankokat, hadihajókat és harci repülőgépeket nem gyárthatott, és nem is vásárolhatott. A további fejezetek előírták , hogy 1921-től kezdődően Magyarország 30 esztendőn át jóvátételt köteles fizetni az általa okozott háborús károkért. A békeszerződést, melyet a nemzetgyűlés 1920. november 13-án fogadott el, 1921, július 26-án hirdették ki, és iktatták törvénytárba (1921. évi XXXIII.tc).

A békeszerződésben megjelölt határvonal pontos kijelölése általában nagyobb akadályok nélkül és viszonylag gyorsan lezajlott. Két területrész átadása azonban komoly bonyodalmakra, sőt fegyveres összetűzésekre adott alkalmat. Az egyik a szénben gazdag ún. pécs-baranyai háromszög volt, amelyet a szerb hadsereg 1918 őszétől megszállás alatt tartott, és 1921 nyarán csak vonakodva ürített ki. A másik pedig az Ausztriának ítélt keskeny nyugat-magyarországi sáv, amelynek az átadását a magyar kormányzat és irreguláris csapatai akadályozták. A vita végül békésen rendeződött el. Magyarország visszahívta fegyveres alakulatait, Ausztria pedig beleegyezett, hogy Sopron és környékének hovatartozásáról referendum döntsön. Az 1921. december 14—16-án megtartott szavazáson Sopron lakosságának 72,8%-a, a város körüli falvak lakosságának pedig 45,6%-a, tehát a megkérdezetteknek mintegy kétharmada a Magyarországhoz tartozás mellett szavazott. A város és környéke így – az enyhe német többség ellenére – továbbra is a magyar állam része maradt. A nemzetgyűlés ezért a Civitas fidelissima. vagyis a Leghűségesebb város címet adományozta Sopronnak.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (404—406. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s