graduates

A türelmetleneké a jövő

Közzétette:

 

 

Tired Societies, „fáradt társadalmak” – így neveznek bennünket a fáradhatatlan törekvők, akikről Luigi Barzini, az éles elméjű olasz író egyszer azt írta: „Ami az európaiakat igazán megrémiszti… az az amerikaiak türelmetlensége. Az Egyesült Államokat… olyan országnak lehet tekinteni, amely az ócska mából… a ragyogó holnap felé tör. Egy kerékpároshoz hasonlították, aki elesik, ha nem tapossa a pedált, és nem halad folyton előre.”

„A jó öreg Európa” – mondják az amerikaiak, és a tiszteletbe egy kis lenézés is vegyül. Irigylik nagy múltunkat, de a jövő az övék. Szeretik a hagyományaikat, de ha valami nem felel meg nekik, akkor fütyülnek rá. Bizonyára nem véletlen, hogy az európai cégek reprezentáció céljából előszeretettel küldenek Amerikába grófi vagy akár hercegi címet viselő igazgatókat. Vitathatatlan az is, hogy egyes amerikai hölgyek el vannak ragadtatva, ha európai urak kézcsókkal köszöntik őket. És ha valaki már vacsora előtt elküldi a virágot a háziasszonynak, annak stílusa van – európai stílusa.

 

graduates

Ők gyorsan tanulnak: a „nemzet csodagyerekei” az ázsiai országokból bevándorlók. Ez a kisebbség már tudja, hogy szorgalommal, kitartással és alkalmazkodóképességgel miként lehet érvényesülni új hazájában.

Ez a csodálat azonban nem mindig határozza meg saját magatartásunkat. Vegyük példának a vacsorát egy elegáns vendéglőben, ahol esetleg megfigyelhetjük, amint egy nyilvánvalóan jó módú pár a pincérrel folytatott beható tanácskozás után drága vörösbort rendel, és miután megkóstolta, jégkockákkal hűti le. Tipikusan amerikai, mondanánk. Viszont ugyanígy igaz, hogy egy borversenyen a bekötött szemű európai és amerikai szakértők a francia és a kaliforniai vörösborok közül a kaliforniait fogják győztesnek nyilvánítani – ez tipikusan amerikai.

Amerika a gyorsbüfék hazája; a ragacsos szendvicsek hervadt salátalevéllel éppoly tipikusak, mint a gusztustalan „franks”, amely csak formáját tekintve hasonlít a mi ízletes virslinkre. Aki az ország belső területein jár, jobban teszi, ha eleve lemond az ínyencségekről. Az USA szakácsművészeti térképén hatalmas fehér foltok vannak.

Viszont el tudjuk-e képzelni, hogy az úgynevezett komoly európai napilapokban élvezetesen megírt ételreceptet találjunk? A nagy amerikai újságokban fontos téma az evés. A kulturális életben pedig rendkívül nagy s tekintélyes szerepet játszanak a „food critics”, az „ételkritikusok”.

Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (57-58. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s