Boston Tea Party

Prémvadászok és hittérítők a Szent Lőrinc- folyónál

Közzétette:

 

Itt a 17. század kezdete óta franciák telepedtek le. Nem voltak sokan. Nem azért jöttek, hogy kiirtsák az óriási erdőket és farmokat létesítsenek, hanem az európai divat étvágyát próbálták kielégíteni hódprémsapkákkal és ezüstróka szőrmével. Főként kereskedni akartak a helyi indián törzsekkel, az irokézek laza szövetségének csoportjaival, amelyek kíméletlenül versengtek egymással a vadászterületekért és az európai lőfegyverekért. A francia prémvadászok nyomában jezsuita misszionáriusok jártak, és szorgalmasan térítették az indiánokat. A francia befolyás előtt megnyitották a Felső-tó vidékét és a Mississippi völgyét egészen New Orleansig. A 18. században, amikor a brit telepesek a partvidékről az Appalache-hegységen át előrenyomultak nyugat felé, az Ohio folyó völgyében már francia erődök facölöpsoraiba ütköztek.

Véres összetűzések sorozata kezdődött. Az Újvilág erdőségeiben folytatott csatározások nem voltak mások, mint Franciaország és Anglia világméretű vetélkedésének távoli elágazásai. Pennsylvania németes hangsúllyal beszélő telepesei és a hétéves háború porosz gránátosai – az Atlanti-óceánon innen és túl – a francia koronát segítették, hogy a kanadai tartománnyal jókora darab földet szerezzen meg magának. A haszonélvezők a Hannover-házból származó angol királyok lettek. Az 1763-as párizsi béke után – a spanyol birtokok kivételével – Anglia ellenőrizte az észak-amerikai kontinenst. Igaz, csak 20 évig – mert aztán fellázadtak a gyarmatok.

Miért? Az ok nem a kizsákmányoló elnyomás volt, ahogy a legenda tartja. Bár Anglia, akkori szokás szerint, az amerikai ki- és behozatal javát lefölözte, a közigazgatás és a jogszolgáltatás, a közlekedés, az oktatás terén a királyi kormányzók meglehetősen szabad kezet adtak a telepeseknek. London csak ritkán avatkozott be. Virginiában, Karolinában és Georgiában a dohány-, a kukorica- és gyapotültetvényes arisztokrata réteg kezében voltak a közigazgatás gyakorlati feladatai. Éppúgy, mint angliai rokonaik, ők is a felvilágosodás filozófusait olvasták, rókára vadásztak, és itták a sok importált portói bort. Lovászaiknak s szobalányaiknak persze nem fehér, hanem fekete volt a képe: az óriási ültetvények üzemeltetése a fekete rabszolgák behozatalától függött. Ezek Nyugat-Afrikából kerülő úton, a Nyugat-indiai-szigeteken keresztül jöttek. Észak-Amerikában a munkaerő évszázadokig hiánycikk volt.

A vagyontalan európai bevándorlók nem akartak újra efféle feudális földesuraknak dolgozni, ezért továbbvonultak nyugat felé, ahol a föld azé lett, aki kiirtotta az erdőt, megművelte a területet, és meg tudta védeni az indiánoktól. Ezeknek a határ mentén élő – gyakran Írország és Skócia elszegényedett vidékeiről származó kemény fickóknak nem sok érzékük volt a bürokratikus finomságok iránt. A gyarmati parlamentek munkájában való részvételt átengedték a politikusoknak, és felső beavatkozás nélkül intézték közösségeik ügyeit.

Viszonylag függetlenek voltak az államtól a New England-i közösségek is. A puritán erkölcsnek ezek a bástyái családi farmra épültek. Számtalan fiatalabb ember, miközben földet keresett magának, az önigazgatás szokásait is magával vitte az akkor még nagyon vad nyugatra. A városokban a kereskedők, a hajótulajdonosok, az ügyvédek és a kézművesek voltak a hangadók. Mindenütt kiemelkedő szerepet játszott a pap, néhol már az egyetem professzora is, és a lakosságnak csak elvétve volt oka panaszra a Londonból nyakára küldött hivatalnokok önkénye miatt. A fejlődés azonban válaszúthoz érkezett. A Franciaország és az indiánok oldaláról jött fenyegetés még összekapcsolta az amerikai telepeseket és londoni kormányukat, de az egységesítő kötelék elszakadt. Az Újvilágban elért sikerek megnövelték a polgárok öntudatát. Fennen hangoztatták az angol alkotmányban foglalt jogaikat.

A Franciaország elleni háborúk – amelyeket elsősorban az amerikai gyarmatok védelmében vívtak – sok pénzébe kerültek Angliának. Jogosnak és méltányosnak tűnt, hogy az amerikaiakkal osztozzanak ezeken a terheken. A londoni parlament tehát elrendelte, hogy az Újvilág védelmét szolgáló brit csapatok eltartási költségeihez az amerikai telepesek nagyobb összeggel járuljanak hozzá, és fizessenek magasabb fogyasztási adót. Az Újvilág előkelőségei számára ez tűrhetetlen követelésnek bizonyult, különösen azért, mert őket nem vonták be a döntésbe. A tea megadóztatása felszította haragjukat a távoli parlament és végül a korona ellen is. Zendülés tört ki a kikötőkben, az angol csapatok beavatkoztak, mire a vezetők gyűlése 1776-ban függetlenné nyilvánította a 13 gyarmatot. Jefferson fogalmazta meg a nagy visszhangot kiváltó nyilatkozatot, amelynek nyomán kitört az amerikai forradalom.

 

Boston Tea Party

Tea megsemmisítése a bostoni kikötőben. Litográfia 1846-ból. A bostoni teadélutánnak nevezett 1773. december 16-i bostoni eseménysorozat (angolul Boston Tea Party) az amerikai függetlenségi háború kitörésének közvetlen előzménye volt.

A 13 gyarmat gazdasági érdekeit alig lehetett összeegyeztetni, és katonai tapasztalataik sem voltak. Csak Washington kMap of territorial growth 1775imagasló jellemének volt köszönhető, hogy fegyelmezetlen csapatai nem szaladtak szét minden adódó alkalommal. Tartósan nem tudtak volna ellenállni Anglia piros zubbonyos hivatásos hadseregének, a hesseni zsoldosoknak és a világ legnagyobb tengeri hatalmának, ha Franciaország, Spanyolország és Németalföld nem sietett volna segítségükre. Amerika sziget jellege óceáni méretű tengeri hadműveleteket tett szükségessé. Hét éven keresztül vívott harcok után dőlt el a háború sorsa. Az egyik virginiai félszigeten körülzárták a brit expedíciós hadsereg nagy részét. A helyszín valóban történelmi volt. Kereken 180 éve itt kezdődött el a brit gyarmatosítás; 80 évvel azután pedig, hogy a britek Yorktown-nál az amerikai polgárháborúban megadták magukat, a Chesapeake-öböl volt a színtere az első olyan tengeri csatának, amit tengeralattjáró és páncélozott hadihajó vívott meg.

Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (22. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3

 

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s