Szabó Lőrinc by Rippl-Rónai József

Szabó Lőrinc – Májusi orgonaszag

Közzétette:

 

 

Az orgona kezdte! Szinte csobbant,

mikor a kertben megcsapott:

fűszere gázként gyült a roppant

éj tavába, a völgybe, ahogy

nyomta a párás ég: nehéz

volt, mint sűrű zene, mint sürü méz,

de mint tündér meglepetés

lengett körűl, mint álmodott hang

vagy holdfényfátylas csillagok.

Mert tündér volt, igazán az: ugy ébredt,

mint alvó agyban a túlvilág,

vagy halk izzása a testi kéjnek,

amit hajnalban szít a vágy.

Az kezdte, az orgona! A mai! De

félszáz tűnt május hozta vele,

jázmin, rózsa s akác özöne

ringatta vele, lidérc, kisértet,

a rég s a nemrég illatát.

Káprázva álltam a kapum előtt, és

ópiumittas szellemek

kaszaboltak, mint zene a levegőt és

ahogy a fény az üveget:

csókolva, belül, selymesen,

mint mikor mélyen, a meztelen

szív alján zsong a szerelem

s lobbanni gyűjtenek uj erőt és

csendűlni a lankadt idegek.

S a rácsnak dőltem, az édes égig

tágúlva, nyílva, ahogy soha még,

és ittam az orgonaízt, a régit,

az újat, a zenénél zenébb

mérget, emlékek és tavaszok

szeszét, és amit a jelen adott,

a visszatért nagy pillanatot,

mely a betegen im ujra végig-

borzongta az élet gyönyörét…

Öt napja, öt éje… Az orgona kezdte,

s azóta csupa fölszakadt

sajgás vagyok, álom és csupa zsenge

sóvárgás, néma indulat,

s az hangot követel, éneket,

zengőt, emberit, édeset,

mintha enélkűl – így fenyeget –

nyomtalan halnék szét az egekbe,

ahogy a májusi orgonaszag.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s