Aya_Sofya_Interior

Európa a 13. század elején

Közzétette:

 

 

A 13. század elejére Európa hatalmi viszonyai gyökeresen átalakultak. A Szentszék és a Német-Római Birodalom közötti viszálykodásból az előbbi került ki győztesen. Ha nem is sikerült egész Európát uralma alá vonni, III. Ince pápa úgy parancsolgatott a kontinens uralkodóinak, mintha tényleges hűbéruruk lett volna. Hadjáratokat indított és akadályozott meg, királyokat átkozott ki és/vagy kényszerített neki tetsző érdekházasságokra. A Német-Europe in the 13th centuryRómai Császárság eközben anarchiába süllyedt, Franciaország pedig elindult a felemelkedés útján. Az 1214. július 27-ei bouvines-i csatában II. Fülöp Ágost francia király megsemmisítő vereséget mért az angol-német koalíció csapataira. A német birodalom ezt követően több száz önálló hercegségre, grófságra, érsekségre és szabad városra esett szét, amelyek közül heten emelkedtek ki: a mainzi, a kölni és a trieri érsekség, valamint a szász hercegség, a brandenburgi őrgrófság, a rajna-pfalzi palotagrófság és a cseh királyság. E három egyházi és négy világi hatalom vezetői voltak azok, akik a továbbiakban a német királyt választották, s akiket ezért választófejedelmeknek hívtak. A választófejedelmek a 13. század közepéig csaknem mindig a Hohenstauf-dinasztia leszármazottai mellett döntöttek. Ezt követően viszont különféle családok tagjai váltották egymást a trónon. E főúri famíliák egyike a svájci eredetű Habsburg-család volt, amelynek tagjai közül I. Rudolf viselte először a német királyi koronát 1273 és 1291 között, s aki a Magyar Királysággal szomszédos ausztriai tartományokban is megvetette a lábát.

 

musicians in the 13th century

Egy zenész a fidulán (balra) és egy másik egy pengetős hangszeren, a vihuela elődjén (jobbra) játszik. A 13. sz.-i Cantigas de Santa María kézirat rajza

Az elmúlt két-három évszázad keleti nagyhatalma a Bizánci Császárság ugyancsak elemeire hullott. Ennek közvetlen oka a negyedik keresztes hadjárat volt, amelynek résztvevői a Szentföld felszabadítása helyett 1204-ben – a beígért zsold elmaradása miatt – Konstantinápoly ellen fordultak. A város elfoglalását követő erőszakoskodások és fosztogatások végleg kompromittálták a keresztes eszmét, és mintegy véglegesítették a keresztény egyház kettészakadását. A birodalom romjain új politikai egységek jöttek létre. A Balkánon újjáalakult a bolgár királyság és a szerb fejedelemség, a közel-keleti részeken pedig Velence és több új állam osztozott. Utóbbiak közül a Konstantinápoly központtal megalakult Latin Császárság emelkedett ki, amelynek élén Balduin, Flandria grófja állt. A Bizánci Császárság maradéka, amelyet nyugatról a Latin Császárság, keletről pedig az Ikóniumi Szeldzsuk Birodalom határolt, átmenetileg a kis-ázsiai Niceára és környékére korlátozódott. A Latin Császárság 1261-es bukása után ez a helyzet annyiban változott, hogy Bizáncnak sikerült visszaszerezni régi fővárosát és annak környékét.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (83—84. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s