A Csendes-óceán meghódítása

Ennek az óceánnak az első felfedezői Mikronézia, Melanézia és Polinézia szigetlakói voltak, akik a Kr. e. 13. Kr. u. 12. század között közlekedtek itt egyszerű csónakjaikon. Az európai tengerészek érkezése a 18. században megbolygatta a szigetlakók hagyományos életét.

Óceánia feltehetően ázsiai eredetű népei többféle társadalmat hoztak létre minden mástól messzire eső hazáikban. A politikai szerkezet általában kezdetleges volt, bár akadtak olyan királyok is, például Tongán és Szamoán, akik egész kis birodalmakat alapítottak.

Az európai tengerészekkel elsőként a polinézek kerültek kapcsolatba a 17. században. Komolyabb hatással azonban csak a jó száz évvel később ideérkező brit és francia felfedezők: James Cook és Louis Antoine de Bougainville megjelenése volt az életükre. Az európaiak tönkretették az óceániai népek egészségét és társadalmi rendjét, amikor megismertették őket a fegyverekkel és az alkohollal, továbbá akaratlanul megfertőzték őket olyan betegségekkel, amelyekkel szemben ők nem voltak immunisak. Megérkeztek persze a misszionáriusok is, akik a helyi vallásokat a keresztény hitre akarták cserélni, ráadásul rá akarták erőltetni a bennszülöttekre a saját öltözködési és viselkedési szokásaikat is. Az imperialista államok között megkezdődött a versengés ezekért a területekért is, melyeket égül a 19. században osztottak el egymás között. Tahiti 1842-ben lett a franciáké, Fidzsi 1874-ben az angoloké, a Hawaii-szigeteket pedig az Egyesült Államok annektálta 1898-ban.

A bennszülött uralkodóknak azonban imitt-amott szabad kezet engedtek a belügyekben. Tongán például a régi királyi dinasztia uralkodhatott 1900-ig, amikor ezt a szigetországot brit protektorátussá nyilvánították – függetlenségét 70 év múlva nyerte vissza.

A változás hírnökei: James Cook hajói, a Resolution és az Adventure a kapitány második, 1771—75 közötti felfedezőútján kikötöttek a Társaság-szigeteken, így Tahitin is. Az európaiak érkezése nem egy káros következménnyel járt a szigetlakókra nézve.

Csata és háború

Az ősi óceániai népek rendszeresen háborúztak egymással. A polinéz főnökök például gyakran ütöttek rajta a szomszédos népeken, persze kezdetleges fegyverzettel: bunkóval, tőrrel, lándzsával. A 19. században az arzenáljuk európai puskákkal bővült, de magukkal az európaiakkal szemben ezekkel sem mentek sokra.

Hiedelmek és rítusok

Az óceánlakó népek hite szerint az istenek, avagy a szellemek a mindennapi életet irányították. A jó erők uralta embereket vagy tárgyakat manának nevezték, ha pedig emiatt érinthetetlenek is voltak, akkor tabunak. Szertartásaikkal a jó szellemek támogatását akarták megnyerni, illetve a rosszakat távol tartani.

Ruha és ékszer

Óceánia népei a környezetükben található anyagokkal: tollakkal, növényi rostokkal, csontokkal, kagylókkal díszítették fel magukat. A polinézek és mikronézek híresek tetoválásaikról is.