Bronz vase from Meiji era

Japán megnyitja lezárt határait

Közzétette:

 

 

A 19. század második felében Japán mind gazdaságilag, mind társadalmilag igen gyors tempóban modernizálódott. Az erős központi kormányzat támogatta az ipar növekedését, s erre támaszkodva erős hadsereget és hadiflottát teremtett. A gyarmatosító törekvéseknek ellenállva az első nem nyugati országként erősítette meg hatalmát az ipari korszakban.

 

Railway Station Tokyo at 1875

Út a modern korba: az 1875-ös fametszet az első japán vasútvonal, a Tokió—Jokohama tokiói állomását ábrázolja. Ezt a vonalat még brit vasútmérnökök építették, és brit mozdonyok közlekedtek rajta, de a japán kormány minden fejlesztést szigorúan ellenőrzött, biztosítva a nemzeti érdekek szolgálatát.

 

Lackered black dhelfA Tokugava-nemzetség sógunjai 1641-től a 19. század közepéig igen erősen korlátozták a külkereskedelmet és az információcserét Japán és a külvilág között, ami sok tekintetben sikeres politikának bizonyult: a 19. század elejére az ország hatékony kormányzattal rendelkezett. A feudális nagybirtokosok, a daimjók a maguk területén kemény kézzel uralkodtak az őket csak lazán felügyelő Edóban (ma Tokió) székelő sógun irányítása alatt. Japán császárság maradt, ám a Kiotóban tartózkodó császár hatalma csupán névleges volt. Az egykori katonai osztály, a szamuráj Japonese cupharcosoké szép lassan átváltozott a magasabb rangú hivatalnokévá, akik immár csak státusszimbólumként hordtak továbbra is kardot. A náluk alacsonyabb rangú, ám vagyonosabb kereskedőosztály az egyre népesedő városokban élt. Mai becslések szerint Edo 1800-ban népesebb lehetett Londonnál és Párizsnál is. A színészek, képző- és iparművészek magas szinten igyekeztek kiszolgálni az uralkodó osztályok igényeit.

Hatalmi harc

Meiji plateA 19. század első felében aztán igény támadt a változtatásra. Több mezőgazdasági válság, s nyomában parasztfelkelés is lezajlott. A kormányzat figyelmét az sem kerülte el, hogy az európai imperialisták elözönlötték Kínát, s aggódtak, nehogy Japán ugyanerre a sorsra jusson. 1853-ban a Matthew Perry parancsnoksága alatt álló hajóraj érkezése politikai válságot okozott, mert az uralkodó osztály komolyan fontolóra vette Perry követelését, miszerint Japánt meg kell nyitni a külkereskedelem előtt. A Tokugava-sógun a nyomás hatására koncessziókat engedélyezett a külföldieknek, válaszul azonban Szacuma körzet szamurájai fellázadtak, ami 1868-ban a sógunátus végső bukásához vezetett. A lázadók magukkal vitték a császárt Kiotóból Tokióba, és a császári hatalom helyreállítását követelték, noha valójában ők akartak uralkodni helyette. Maga a császár, az energikus Meidzsi azonban arra használta ki ezt a fordulatot, hogy beindította, majd gyorsan levezényelte a gazdasági és társadalmi reformokat. Megértette, hogy Japán csak akkor állhat ellen a nyugati hatalmaknak, ha tőlük tanulva szilárdítja meg nemzeti függetlenségét.

A hagyományok felélesztése

Emperor MeijiA Meidzsi-kormányzat 1873-ban egyenlő jogokat adott minden Japán állampolgárnak, felszámolta a daimjók uralmát, kötelezővé tette az elemi oktatást, megszervezte a postát és távírószolgálatot, s lefektette a nagy létszámú, általános sorozással toborzott hadsereg és hadiflotta alapjait.

A szamurájok kiváltságaik elvesztése miatti 1877-es felkelését leverték. Idegen szakértők, technológiák és tőke segítségével, de mindvégig japán irányítás alatt rövid idő alatt beindították a korszerű ipar fejlődését.

A szamurájok beolvadtak a kereskedőosztályba, vállalkozásokba kezdtek, fejlesztették a gyárakat és a kereskedelmet a kormányzat erőteljes támogatásával. Az 1880-as évektől gyorsan növekedett, majd exportra is termelt a gyapotfeldolgozó- és selyemszövő ipar, a hadiipar pedig korszerű felszerelést biztosított a hadseregnek. Japán visszanyerte önbizalmát, s elkezdte hangsúlyozni hagyományos nemzeti kultúráját. A hasznos nyugati módszereket átvették, de a japán hagyományok ápolása fontos szerepet kapott a Meidzsi-kor ideológiájában. Maga a császár pedig képes volt egyszerre betölteni egy európai stílusú alkotmányos uralkodó, illetve a sintoizmus legfőbb vallási vezetője szerepét.

Háztartás

Bronz vase from Meiji eraA mindennapos életben a japánok ellenálltak a modernizációnak: a hivatalnok ugyan széken ülve dolgozott az irodában, hazaérve azonban megkönnyebbülten huppant le egy párnára a padlón. A japán lakás szobái nyugati szemmel nézve igen szegényesek, a hagyományos japán háziipari termékeket legfeljebb egy-két importóra és – lámpa egészítette ki.

Csata és háború

Meiji uniformA Tokugava-sógunátus idején Japán nagyjából békében élt, ezért a hadsereg felszerelése mit sem fejlődött. A nyugati hadiflotta 1853-as megjelenésének hatására aztán gyorsan importálták a fejlett haditechnikát. A Meidzsi-reform után Japán külföldi szakértelemre támaszkodva teremtett magának erős hadsereget, amely 1894—1895-ben Kínát győzte le, egy évvel később pedig Oroszországot.

Művészet és kultúra

Wrought iron artwork from the Meiji eraA hagyományos japán kézművesség és iparművészet túlélte az ország modernizálását a 19. század második felében, sőt újjáéledt az érdeklődés a nemzeti értékek iránt, s a nyugatiak szemében egzotikusnak tűnő termékeikkel az ő piacaikat is meghódították.

Gazdagítsuk az országot, erősítsük a hadsereget!”

(Japán nemzeti jelszava a Meidzsi-korszakban)

Forrás: Az emberiség története (302—305. oldal) Corvina Kiadó 2015 ISBN 978 963 13 6315 9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s