Új-Guinea egészéről

Közzétette:

 

 

Új-Guinea Földünk második legnagyobb szigete, csak a hóval-jéggel borított Grönland előzi meg. Területének adatai a különböző forrásművekben eltérőek, a számok általában 772 ezer és 785 ezer km2 közt változnak. Ez az 1—2%-os kilengés abból is adódik, hogy a kutatók nem egyértelműen vélekednek a folyótorkolati szigetek hovatartozásáról (Különösen a Kalepom- vagy Dolak-sziget helyzete vitatott). Bármelyik számot fogadjuk is el, nem változtat azon a helyzeten, hogy Új-Guinea több mint nyolcszorosa hazánk területének. A sziget hossza kb. 2300 km, ami megfelel a Budapest—Lisszabon távolságnak.

Új-Guinea-sziget különös alakja sokak képzeletét megragadta. Egyesek hüllőhöz, mások madárhoz hasonlítják. Az utóbbi elképzelés indította a hollandokat arra, hogy a sziget Ny-i félszigetét Vogelkopnak, Madárfej-félszigetnek nevezzék el.

 

Új-Guinea térkép

A sziget madár alakja sokára formálódott ki az európaiak térképein. Eleinte azt hitték, hogy a keresett ismeretlen D-i földrész É-i nyúlványa. Ma sem tudjuk bizonyosan, hogy az európai hajósok közül ki látta meg elsőnek Új-Guinea partjait. Talán azok a portugálok, akik 1512-ben Francisco Serrano és Antonio d’Abreu parancsnoksága alatt a Maluku-szigetek között kószáltak. Megbízhatóbb feljegyzések szólnak arról, hogy a szintén portugál Jorge de Meneses 1526-ban partra szállt a Vogelkop-félszigeten. Tőle származik az Ilhas dos Papuas, a pápuák szigete elnevezés. A pápua vagy papuva maláj eredetű szó, az orang papuva göndör hajú embert jelent.

A sziget mai nevét a spanyol Inigo Ortiz de Retesnek köszönheti, aki 1545-ben az É-i partok előtt hajózott végig, s többször partra is szállt. Mivel a vidék nagyon hasonlított az afrikai Guineához, a még ismeretlen földdarabot Nueva Guineának (Új-Guineának) nevezte el.

Új-Guinea sziget voltát először egy spanyol hajós, Luis Vaez de Torres derítette fel, amikor 1606-ban átvergődött az ausztráliai York-félsziget és Új-Guinea közötti korallzátonyos tengeren.

A XVII. és XVIII. században több európai expedíció megfordult a sziget partjain, de a résztvevők – a harcias őslakók támadásaitól tartva – nem mertek behatolni a sziget belsejébe. A XIX. század közepétől gyarmati telepeket, missziókat létesítettek a partokon, azonban a szárazföld belsejébe csak alig 70—80 évvel ezelőtt nyomultak be az első európai felfedezők. Noha a közlekedési eszközök mai fejlettsége révén Új-Guinea bármely pontja elérhető, még mindig nem állíthatjuk, hogy teljesen megismertük a nagy szigetet.

Forrás: Balázs Dénes: Ausztrália Óceánia Antarktisz (281. oldal) Gondolat Kiadó, 1978 ISBN 963 280 677 8

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s