Gyula Krudy

Krúdy Gyula – Önéletrajz

Közzétette:

 

 

Születtem 1878-ban, késő őszidőben. Nyíregyházán egy nádfödeles, hosszú, visszhangos, kisablakos házban, amelynek manapság már nyoma sincs a Nagykállói Gyula Krudyutcán. Úgy emlékszem, hogy gyermekkorom kedvemre való módon telt el. Csavargó, öreg vadászokkal jártam a tiszai kiöntésekhez, a lápokon, nádasokban, a tengeriföldeken, a Nyírség puha homokjában. Szigorú neveltetés végett előbb a szatmári Jézus-társasági atyákra, majd a podolini (Szepes megyei) kegyesrendi papokra bízott atyám, és ezeket az esztendőket sohase felejtettem el, mint ahogy élete végéig a legtöbb ember szívesebben emlékezik gyermekkorára, mint későbbi idejére. Még vidéki hírlapíró koromra is némi büszkeséggel gondolok vissza, Debrecenben és Nagyváradon sokkal többet reméltem az élettől, mint a legszomjasabb örökös. Kitűnő lapszerkesztő és költő környezetébe sodort végzetem: Gáspár Imre volt első főnököm, korrigálóm, irányítóm Debrecenben; az ottani szabadelvű párt napilapjánál. Csodálatos leveleit, amelyekben útmutatásokat adott olvasmányaimhoz, ma is őrzöm. Gáspár Imre akkoriban fordította le a Marseillaise-t azzal a formával, amelyben ma is éneklik a dalt; a cívisváros lapszerkesztője adott reményt és ábrándot annyi borús magyar szívnek fordításával. A Debreceni Ellenőr szedői énekelték Gáspár Imre fordítását először.

Pesten a Józsefvárosban laktam, a kezdő írók akkoriban könnyűnek tetsző, reményteljes, nem csüggedő hangulataival. Beöthy László a Budapesti Hírlap-ban írta rólam az első biztató sorokat. Aztán elrepült sok esztendő, amelyet elviselhetővé tett a folytonos munkálkodás, holott írói sikerem szinte elátkozottan, némán elkerült körülbelül harmincöt esztendős koromig. A Szindbád-novellák nagyszerű ellenségeket, váratlan olvasókat szerzettek. Sok sápadt, gyűlölködő arc lett ismerősöm. A könyvkiadó bátorságot kapott. A könyvecskéket kezdték venni Pesten és a Felvidéken. A sorsom mindenfelé taszigált, a város egyik negyedéből a másikba. Mindig messzi Budán szerettem volna lakni, de csak a Margitszigetig jutottam, egy régi házba, a hosszú, elgondolkoztató őszöket, emberhangtalan teleket töltöttem. Itt álmoskönyvet írtam.

(Vallomás. Magvető Kiadó, 1963. 56-57. o.) / Krúdy Gyula (Digitális) Alapítvány (krudy.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s