Endre Ady

Ady Endre – Bohém esték

Közzétette:

 

 

Előre kijelentem, hogy leleplezni akarok. Le akarom leplezni magunkat. Bohém embernek úgyis az a cudar természete van, hogy akkor is őszintéskedik, mikor semmi helye nincs.

Én tehát most őszinte leszek, s bevallok egy sikkasztást, melyet a debreceni bohémek követtek el.

Endre AdyA debreceni bohémek sikkasztottak.

Hasznuk nincs belőle, de ez a vétket nem enyhíti.

Elsikkasztották a világ legédesebb estéit, a bohém estéket.

Milyen tündéri esték voltak ezek, s már csak voltak, nincsenek.

Én csak éjfélig emlékezem reájuk, mert éjfél után kissé mindig megzsibbadt az emlékezőtehetségem, de addig is felejthetetlenül szépek voltak.

…Némán, komoran foglalták el a hosszú asztalt a bohémek. Az elnöki székben méltóságos arccal ült a legfőbb bohém: Komjáthy János, azután a legelemibb rend megtartása nélkül foglaltak helyet a többi bohémek.

Aztán egyre hangulatosabb lett a bohém társaság.

Éjfél körül távoztak a társaság gyengébb, de bájosabb tagjai – ott maradtak a gyengülni óhajtók, de kevésbé bájosak.

Eddig emlékezem én.

Az éjfél után történtekből csak egy-egy pohárkoccintás csendül vissza fülembe, a többi értékes mozzanatok legfeljebb sejtésem édes világában élnek.

A hajnali szellő gyöngéd cirógatása ismét megreparálta emlékezőtehetségemet, s éreztem, hogy az éjjel jól kellett mulatnunk.

Ilyen volt egy-egy bohém este.

Szépek voltak nagyon, s rossz viccek és rossz borok mellett mások nem tudtak volna úgy mulatni, miként mi mulattunk.

Ezeket a bohém estéket saját bohém-magunk sikkasztottuk el.

A sikkasztásnak mi volt az oka, talán alig sejtem.

Vagy nem vagyunk már jó bohémek, vagy nagyon is jók vagyunk.

Ez, ez. Nagyon is jó bohémek vagyunk. Valljuk be az okot: bohém módra összevesztünk.

Összevesztünk, s elsikkasztottuk a bohém estéket…

Bohémek, bohémek, édes jó kollégák, halljátok meg kérő szavamat!

Veszekedjünk, marakodjunk tovább is, ha már úgy megszoktuk, de tartsunk egy-egy este fegyverszünetet: egy-egy bohém estét.

Hiszen olyan szép volt az a bohém este, pedig én csak éjfélig emlékszem reá…

Debreczeni Hírlap 1899. március 2.

Adieu


Forrás: Ady Endre összes prózai műve (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s