Kvassay Jenő

A Kultúrmérnöki Intézmény megszervezője, a mezőgazdasági vízműtan kutatója, Kvassay Jenő (Buda, 1850. júl. 5. – Budapest, 1919. jún. 6.) Budán gépészmérnöki, Magyaróváron mezőgazdasági, Párizsban vízépítési tanulmányokat folytatott. Hazatérve, 1878-ban kapott megbízást az általa javasolt mezőgazdasági vízügyi szolgálat, a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezésére és vezetésére. Négy évtizeden keresztül a vízügyek legfőbb irányítójaként való működése új korszakot jelentett a magyar vízépítés történetében. A kultúrmérnökség működési köre kiterjedt a belvízrendezésre és lecsapolásra, alagcsövezésre és öntözésre, a mederrendezésre és vízmosás-megkötésre, a halászati ügyek felügyeletére és a közegészségügyi mérnöki szolgálat ellátására is. Az intézmény Kvassay vezetése alatt vízrendezési munkálataival mintegy 3,5 millió hektár területen teremtette meg a korszerű mezőgazdasági termelés előfeltételeit. Egyéb fontos eredményei: a vizek köztulajdon jellegét kimondó vízjogi törvény (1885) és a halászati törvény (1888) megalkotása, valamint a csepeli Nemzeti- és Szabadkikötő építésének megkezdése (1910). Kvassay szakirodalmi munkássága is jelentős; Mezőgazdasági vízműtan című munkája évtizedeken keresztül kézikönyvként volt használatos. A Szabadkikötő bejárati zsilipjét róla nevezték el.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)