Imre Nagy

Sztálin halála és következményei

Közzétette:

 

 

1953. március 5-én meghalt Sztálin, aki az 1920-as évek elejétől állt a szovjet párt és birodalom élén. Halála a Szovjetunióhoz hasonlóan Magyarországon is változásokat idézett elő. Az új moszkvai vezetők utasítására Rákosi megosztotta hatalmát az ugyancsak Imre Nagymoszkovita, ám keresztény családból származó Nagy Imrével, aki miniszterelnök lett. Nagy 1955 tavaszáig töltötte be ezt a posztot. Reformjai enyhítettek a rendszer kegyetlenségén és ésszerűtlenségein. Törekvéseivel a társadalom túlnyomó többsége rokonszenvezett. A vezetők és a „káderek” viszont féltették a hatalmukat, és ragaszkodtak pozícióikhoz. Ezt és a szovjet vezetők közötti belső harcokat kihasználva 1955-ben Rákosi kiszorította Nagy Imrét a hatalomból, akit végül még a pártból is kizártak.

Az SZKP 1956 februárjában megrendezett XX. kongresszusa új fordulatot hozott. A kongresszus desztalinizációs határozataitól felbátorodva ismét mozgásba lendült a hazai kommunista reformértelmiség és az egyetemi ifjúság. Szervezeteik egyre nyíltabban követelték a koncepciós perek felülvizsgálatát és a bűnösök felelősségre vonását. A diktatúrával szembeni hangulat és a változás megtestesítőjévé Nagy Imre vált. Tekintettel a robbanásig feszült helyzetre a Kreml urai elszánták magukat Rákosi menesztésére. Matyas RakosiÓhajuknak megfelelően a magyar pártvezetés 1956 júniusában minden tisztsége alól felmentette a diktátort, aki számára a Szovjetunió egyik távoli sarkában jelöltek ki kényszerlakóhelyet. Ezt követően felgyorsultak az események. Október 6-án hatalmas tömeg jelenlétében újratemették Rajk Lászlót és néhány társát. Október 13-án rehabilitálták Nagy Imrét. A következő napokban számos egyetem hallgatósága fogalmazta meg követeléseit. Ezek közül a budapesti Műegyetem diákjainak október 22-én éjszaka elfogadott 16 pontos programja vált legismertebbé. Ebben követelték a szovjet csapatok kivonását, Nagy Imre kinevezését miniszterelnökké, többpárti választásokat, a termelés racionalizálását, a mezőgazdasági magángazdálkodás feltételeinek biztosítását, és egyebek mellett március 15-e ünneppé nyilvánítását. A diákok elhatározták, hogy másnap délután békés felvonulással adnak nyomatékot követeléseiknek.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (438. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s