Paszkurosz, palota

Paszargadai

Közzétette:

 

 

Az óperzsa művészet – másként az Akhaimenida Birodalom (559-331) művészete – szinte előzmények nélkül, mégis teljes díszében mutatkozik meg Paszargadaiban. Ugyanakkor éppen az ottani műemlékek elemzése mutatja világosan, hogy minden egyes óperzsa részletmotívumnak megvan a maga sajátos fejlődéstörténete. E fejlődés azonban nem annyira a helyi előzményekből, hanem sokkal inkább Nyugat-Ázsia egész addigi művészettörténetéből érthető meg, amelynek sokszínűsége a térséget meghódító perzsák tudatos művészetpolitikája eredményeképpen olvadt itt össze. A település, amely II. (Nagy) Kürosz (559-530) székhelye, majd sírhelye (1. kép) volt, szimbolikusan jeleníti meg a félnomád életmódról városi társadalomra váltó, majd birodalommá váló Perzsia történetének ezt a kulcsmozzanatát. Különféle javaslatok születtek a Paszargadai-név etimológiájának meghatározására; közülük a legrégibb szerint a szó a „perzsák táborá”-ra utal. A „tábor” annyiban mindenképpen hiteles, hogy jobban jellemzi a helyszínt, mintha „várost” mondanánk, hiszen Paszargadai a hagyományos értelemben nemigen mondható városnak. Inkább kertek, teraszok és paloták laza együttese lehetett, amelyek egymástól meglehetősen nagy távolságban, de közös tengelyre fűzve feküdtek. Bizonyára más épületek is voltak, mivel azonban ezek a palotákkal eltérően nem kőből épültek, elpusztultak. A kőépítészetre való áttérés önmagában is jelentős állomás az állandó királyi székhely kialakításán munkálkodó korai óperzsa építészetben. Talán még fontosabb azonban, hogy milyen magas művészi fokon és technikai igénnyel sikerült a kivitelezés.

 

Paszkurosz Paszkurosz, palota Sárközy Mikós

1: Sárközy Miklós | 2: Nemzeti Kulturális Örökség Hivatala (Teherán) | 3: Sárközy Mikós

Két nagy palota található Paszargadaiban – az ún. apadána, vagyis fogadócsarnok, és a magánrezidencia –, jellemzőjük az elegánsan váltogatott fekete-fehér kőanyag (2. kép). A paloták mennyezetét oszlopok tartották. Formájuk eltér a később állandósuló óperzsa oszloprendtől, és nyilván a frissen meghódított kis-ázsiai görög és lüd területek kőfaragói segédkeztek a megalkotásukban. Paszargadai monumentális művészetének fénypontja az egykori főkapu egyetlen fennmaradt szárán látható relief, amelyen szárnyas, koronás emberalak látható; jobbját áldásra emeli. Ez, és a rituális felvonulást ábrázoló domborművek (3. kép) más térségekből hoznak hírt: Asszíria és Fönícia művészetének ismeretére vallanak.

Szántó Iván – Avicenna Közel-keleti Kutatások Intézete – ELTE BTK Iranisztikai Tanszék

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s