Saddam Hussein in 2004

Szaddám Huszein

Közzétette:

 

 

Ő volt az arab diktátorok mintapéldánya. A nyugati világ szövetségeseként kezdte, ám úgy hozta a sors, hogy idővel első számú közellenséggé vált.

Mozdulatlanul gubbasztott egy gödörben, amely inkább hajazott sírra, mint óvóhelyre, és csöndben figyelte a katonák lépteit odafönn, talán még bízva egy kicsit a megmenekülésben. Ám amikor kinyílt a feje fölött a csapóajtó, tudhatta: elérkezett a vég. 2003. december 13-a volt. Egy ad-Daur nevű faluban találtak rá; annak idején nem messze innen, egy másik Tikrithez közeli faluban született szegény szunnita családban. Most tárgyalás várt rá, halálos ítélet, végül akasztás Bagdadban.

Itthon fogunk meghalni, és megőrizzük a becsületünket – nyilatkozta egy ízben, és bizonyos értelemben igaza is lett, bár a letartóztatásakor készült képeken a hosszú szakáll és a megtört tekintet már nemigen idézi azt a zsarnokot, aki névleg 24 (ténylegesen jó pár évvel több) éven át állt az iraki állam élén.

 

Saddam Hussein in 2004

A kép 2004. július 1-én készült, amikor Szaddám Huszein elfogatása után először állt bíróság elé, ahol háborús, illetve emberiesség elleni bűnökkel vádolták. Ő a maga részéről kétségbe vonta bírái illetékességét, s igazi háborús bűnösként ifj. George Bush amerikai elnököt jelölte meg. | Szaddám Huszein Abd el-Madzsíd et-Tikríti el-Audzsa, 1937. április 28. – Kázimajn, 2006. december 30.) Irak elnöke 1979-től 2003-ig.

Miután 1979-ben hivatalosan is megszerezte a hatalmat, nyomban a véres közel-keleti politika egyik legkönyörtelenebb főszereplőjévé vált, aki olykor el-elrendelte ellenségeinek, például országa siíta illetve kurd kisebbségének tömeges kivégzését. 1980-ban háborút indított a Homeini ajatollah vezette siíta Irán ellen nyugati támogatással és fegyverekkel (miután az ellenfél akkor még a Szovjetunió szövetségese volt). Ez a konfliktus nyolc évig elhúzódott, és lényegében döntetlenül végződött.

1990-ben aztán Szaddám elkövette azt a végzetes hibát, hogy megtámadta a kőolajban gazdag Kuvaitot, amivel egyszeriben az Egyesült Államok főellenségévé vált. Az úgynevezett első öbölháborúban (Amerikában a Perzsa-öblöt nevezik egyszerűen „Az Öböl”-nek) Szaddám vereséget szenvedett, de hatalmon maradt. 2001-ben aztán ismét fordult a kocka: a New York-i WTC-i ikertornyok elleni merénylet nyomán a washingtoni (és londoni) kormány sürgősen bűnbakot keresett, és meg is találta: tömegpusztító fegyverek birtoklásával vádolta (alaptalanul), majd ismételten megtámadta Irakot. Szaddám nem adta meg magát, és az utolsó emberig harcolt. Az angolszászok próbálták a világsajtóban az ország demokratizálódási folyamatának kezdeteként „eladni” az akciót, de a valóságban csak mindmáig tartó politikai káoszt idéztek elő, valamint a szélsőséges iszlamista fundamentalisták felemelkedését.

Forrás: Roberto Mottadelli, Gianni Morelli – A 20. század legmeghatározóbb egyéniségei (188—191. oldal) Corvina Kiadó, 2018 ISBN 978 963 13 6495 8

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s