Mahátma Gandhi

India függetlenségének élharcosa az egész világnak példát szolgáltatott azzal, hogy erőszakmentesen, polgári engedetlenséggel küzdött az emberi jogokért.

Mandász Karamcsand Gandhi már 1922-ben kitűnt azzal, hogy ragaszkodik a békés eszközökhöz. Eddigre az indiai függetlenségi mozgalom vezetője lett, és tisztelőitől megkapta a Mahátma („Nagy Lélek”) nevet. Amikor a brit árucikkek ellen meghirdetett országos bojkottja az északi Csauri Csaura városban erőszakba torkollott, azonnal letiltotta az akciót, majd éhségsztrájkot tartott (ez mindvégig egyik kedvenc módszere maradt), és a bíróságon a legszigorúbb büntetést kérte maga ellen; végül hat évi börtönbüntetésre ítélték, amiből kettőt töltött le.

Az angolok nem először börtönözték be őt, hiszen már korábban, dél-afrikai ügyvédként elkezdte ellenük a függetlenségi harcot. Végül egész életében összesen hat évet töltött fogságban, holott mindig is ragaszkodott az erőszakmentességhez.

Mohandász Karamcsand Gandhi, híveitől kapott tiszteletnevén Mahátma Gandhi Porbandar, Gudzsarát állam, 1869. október 2. – Újdelhi, Delhi állam, 1948. január 30.) jogász, politikus. India politikai és spirituális vezetője, az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakja. | Gandhi 1940-ben, amikor arra szólította fel a briteket, hogy erőszakmentességgel reagáljanak Hitler agressziójára – amit természetesen az egész ország elutasított.

Kereskedőcsalád sarja volt, akit Európába küldtek tanulni, s Londonban szerzett jogi diplomát. Kényelmes értelmiségi élet várt rá, azonban sorsa más fordulatot vett. 1893-ban Dél-Afrikában vállalt el egy ügyet, ahol népes hindu közösség élt. Itt kellett először a saját bőrén megtapasztalnia a faji megkülönböztetést, amire válaszul pártot alapított Natali Hindu Kongresszus néven, valamint az első asramot, egyfajta csaknem szerzetesi közösséget, amelynek tagjai közösen dolgoztak és imádkoztak. Ugyancsak Dél-Afrikában folyamodott először a polgári elégedetlenség módszeréhez.

1915-ben tért haza Indiába, ahol az 1885-ben alapított Kongresszus Párt elnökeként ugyancsak a függetlenségi mozgalom élére állt. Különösen nagy feltűnést keltett 1930-as akciója, az Ahmedábádból a tengerpartig megtett „sómenet”-nek elkeresztelt 400 kilométeres zarándokút, amellyel a britek sómonopóliuma ellen tiltakozott több ezer hívével együtt.

1942-ben a függetlenségi mozgalom újabb fázisába érkezett: Gandhi meghirdette az új jelszót, a briteknek szóló Quit India”-t (jelentése: „Takarodjatok Indiából!”). Ezt a célt aztán váratlanul hamar sikerült elérni: 1947. augusztus 16-án kihirdették India függetlenségét. Gandhi mégsem örvendhetett felhőtlenül, mivel az új államalakulatot a muszlimok és a hinduk olykor erőszakba torkolló vallási ellentéte osztotta meg, ami végül nem egy, hanem két új önálló állam: India és Pakisztán megalakulásához vezetett.

Egy amerikai fotós 1946-os képe a rokkával dolgozó Gandhiról, akinek a fonás volt egyik kedvenc foglalatossága.

Gandhi ebben az időszakban csupán békíteni igyekezett a szemben álló feleket, de ez nem mindenkinek volt ínyére; a béke apostola erőszak áldozata lett. Valaki, aki a Pakisztánnak tett engedmények miatt a hinduk árulójának tekintette őt, három pisztolylövéssel megölte. Születésnapját 2007-ben az ENSZ az erőszakmentesség világnapjává nyilvánította.

Forrás: Roberto Mottadelli, Gianni Morelli – A 20. század legmeghatározóbb egyéniségei (36—39. oldal) Corvina Kiadó, 2018 ISBN 978 963 13 6495 8