Augustus mausoleum

Az Augustus-mauzóleum

Közzétette:

 

 

Az Augustus-mauzóleum a legnagyobb római sírépítmény, amit valaha építettek. A mauzóleum Augustus mausoleumeredetileg a Maussóllos halikarnassosi uralkodónak emelt síremlék elnevezése volt. Ennek nyomán jelent általában síremlékül szolgáló monumentális építményt. Az Augustus-mauzóleum hivatalos neve eredetileg „tumulus Iuliorum” volt, ám a korabeli szóhasználat alapján az Augustus-mauzóleum elnevezés vált általánossá. A mauzóleumot eredetileg Augustus családi temetkezési helyéül szánták, később azonban más dinasztiák tagjai is használták. Elsőként Augustus vejét, Marcus Claudius Marcellust temették el itt (Kr. e. 23), utolsóként pedig Iulia Domna császárnőt, Septimius Severus feleségét (219). Az utolsó római császár, akit itt helyeztek végső nyugalomra, Nerva volt (98).
Az Augustus-mauzóleum területén 1519 és 1793 között zajlottak az első feltárások. A nagy ásatás 1907-ben kezdődött és 1938-ban fejeződött be.
Az Augustus-mauzóleumot a Mars-mezőn emelték, ami kitüntető díszsírhelynek számított. Három részből állt:
-a sírépítmény és közvetlen körzete,
-az Ustrinum, a római császárok hamvasztásának helye (oltár vagy kikövezett tér jelölhette),
-kert. Augudtus mausoleum and Ara Pacis

Elhelyezése révén az Augustus-mauzóleum két közeli építménnyel is szoros kapcsolatban állt:
Horologium vagy Solarium Augusti (Augustus napórája),
Ara Pacis Augusti (az augustusi Béke oltára).
A Horologiumot, amelynek közepén az első Egyiptomból Rómába vitt obeliszk szolgált a napóra mutatójául (ld. 
Egyiptom római szemmel), az Augustus-mauzóleum felé fordítva állították fel. A csúcsára gömböt (globus) helyeztek, ami Rómának a világ feletti uralmára utalt. Az együttes eredeti koncepciója szerint a gömb árnyéka szeptember 23-án, Augustus születésnapján esett az Ara Pacis közepére. Így hirdette, hogy Augustus születésével jött el birodalomban a béke korszaka. A három építmény monumentális együttese a Mars-mező északi részén tehát Augustus születésének és halálának közös emlékműve. 

Augustus mausoleum reconstructionAz építmény átmérője kb. 89 m, magassága mintegy 45 m. Két egymásra tett lapos hengerhez hasonlít, amelyek közül az alsó a szélesebb. Alaprajza öt koncentrikus körből áll. Az alapépítmény (krépis) falait fehér kőből emelték, közeiket építési törmelékkel és földdel töltötték föl, és körben örökzöld fákkal ültették be, egészen az építmény csúcsáig. A tumulus tetején Augustus hatalmas bronzszobra állt.
A császári család sírhelyeit a tumulus belsejében alakították ki. A középpontban emelt fal a császár szobrát tartotta. Az első falkör a sírfülkéket tartalmazta, a második pedig a fölső, keskenyebb henger alapfalául szolgált. A három következő falkörben további fülkék voltak, a körök között pedig sugárirányban kialakított folyosók biztosították az átjárást. A harmadik és negyedik falkör közötti helyiségeket befedték, a külsőket nyitottan hagyták, és földdel töltötték fel. A déli oldalon folyosó vezetett az építmény belsejébe.
A mauzóleum falát a homlokzati részen márványlapok borították, hátul pedig travertin. A bejárati részt domborművek díszítették: az ajtó fölött pajzs függött, kétoldalt pedig egy-egy babérfa állt. A sírfülkék építészeti kialakítása díszítetlen maradt. 

Augustus mausoleumA mauzóleum fölső részét (a felső hengert) háromrészes, dór stílusú párkányzat zárta: alul két sávra osztott architráv, középen azonos szélességű metopék és triglyphosok sora, felül pedig párkány, amit oroszlánfej alakú, vízköpő formájú, de átfúratlan (víz elvezetésére tehát nem alkalmas) domborművek díszítenek. A felső párkányt az ión architrávra jellemző sávok (fascies) tagolják; ereszszerűen kiugrik, alul széles profillal zárul, amit domborműves rozetták, virágmotívumok és a dór rendre jellemző ‘cseppek’ (guttae) díszítenek. A két építészeti rend elemei tehát vegyítve fordulnak elő.
Suetonius (Augustus, 100.) írja, hogy az Augustus-mauzóleum kertjeit Kr.e. 28-ban nyitották meg, ekkorra tehát már alighanem elkészült Augustus sírhelye. Az első temetkezésre Kr.e. 23-ban került sor, az építménynek ekkorra már állnia kellett . Az építkezés kezdete Kr.e. 31-re tehető, amikor Augustus (akit ekkor még eredeti nevén Octavianusnak hívtak) legyőzte M. Antoniust az egyeduralomért vívott harcban.

A mauzóleum értelmezéséhez fontos ismerni tervezésének és felépítésének közvetlen politikai kontextusát. A nagy ellenfél, M. Antonius – mint nyilvánosságra hozott végrendeletéből kiderült – Egyiptomban kívánta eltemettetni magát, mégpedig felesége, Kleopatra mellett. Octavianus ravaszul kihasználta az ebben rejlő lehetőségeket, és a maga oldalára állította a politikai elit zömét, ami korábban M. Antoniust támogatta. Hiszen kínálkozó volt úgy értelmezni az ellenfél szándékát, hogy a római birodalom fővárosát a Nilushoz akarja áthelyezni, és Rómát Kleopatra fennhatósága alá akarná vonni. Így amikor Octavianus megkezdte a mauzóleum építését, egyszersmind ígéretet tett, hogy halála után is hű marad az Örök Városhoz, és hogy Róma marad a birodalom központja. A síremléket tehát elsősorban propagandacéllal kezdték építeni, és nem Octavianus gyakori betegségei vagy éppen a haláltól való félelme miatt.
Egyiptom elfoglalása után Octavianus két obeliszket helyezett el a bejárat mellett. Egyiptomban obeliszkpárokat templomok előtt volt szokás felállítani Augustus mauzóleuma így nem csupán ellenpárja volt M. Antonius alexandriai síremlékének, hanem a felette aratott győzelem szimbóluma is és a győztes isteni nagyságának kifejezője is.
A mauzóleum feltehető mintái között Aeneas laviniumi héróonja a legfontosabb. Ez is folyóparton állt, fák vették körül, magját tumulus (sírhalom) alkotta, s hasonlóképp kultikus tisztelet övezte. E kapcsolat révén tehát Augustus Aeneashoz hasonlíthatta magát. További feltehető mintául az ókori világ építészeti csodái szolgáltak, amelyeket egyszersmind túl is kellett szárnyalni. Semiramis babilóni függőkertjeit azáltal, hogy az Augustus-mauzóleum kertjei szabadon látogathatók voltak, Maussóllos király síremlékét pedig hatalmas méretei és a tetején álló szoborkolosszus révén.

Az Augustus-mauzóleumot a középkor folyamán eredeti rendeltetésétől eltérően használták. A 12. században a Colonna család számára szolgált erődítményül. A 13. században számos márványtömböt elbontottak az építményből, és más építkezésekhez használtak fel. A 16. században a belső térben kertet alakítottak ki, a 18. században pedig amphitheatrumot létesítettek itt bikaviadalok számára. A 19. század folyamán színházként szolgált, 1907-től pedig hangversenyteremként működött. Ma múzeumként áll egy ciprusokkal és örökzöld fákkal beültetett tér közepén.

Kertész Nikolett
(klasszika archaeológia szakos hallgató
Bécsi egyetem)
2008
(szepmuveszeti hu)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s