zeus from cape artemision

Zeus

Közzétette:

 

 

A leghatalmasabb görög isten, az olymposi istencsalád feje, az „emberek és istenek atyja”. Nevét a Balkánra bevándorló görögök indoeurópai örökségként hozták magukkal. Az ő neve az egyetlen az olymposiak közül, amelynek etimológiája kétségen felül áll: a világosságot, égi fényességet jelölő tőre vezethető vissza (*dieu-), amelyből a latin Iuppiter (mint “Zeu pater”) is származik, és amely a latin dies (nappal) szóban is megtalálható.

zeus from cape artemisionEredete szerint tehát égistenség, a világos égbolt megtestesítője és az időjárás ura. Atyaisten, de nem teremtő, a mitológiai hagyomány fiatal istenségként tartja számon: uralmát erőszakkal és csellel kellett apjától, Kronostól és a titánoktól megszereznie. Hésiodos beszámolója szerint (mely kétségkívül ókori keleti – főként babilóniai és anatóliai – kultúrákban élő, és feltehetően onnét származó történetek befolyása alatt született) Chaos után a harmadik istengeneráció volt Zeusé, de még sok ellenséggel kellett megvívnia, míg uralmát maga és testvérei számára biztosította. (Gigások, Typhón)

A görög égisten nemcsak babilóniai és anatóliai, hanem minósi (krétai) vonásokkal is gazdagodott. A születéséről és életéről szóló történetek minden bizonnyal egy itteni, helyi istenségtől származnak, akinek haláláról és egy új életben megújuló isteni létéről szóltak mitoszok – ennek tanúsága, hogy Krétán Zeus sírját is mutogatták. Egy elterjedt mítoszváltozat szerint Zeust, miután a Dikté hegy barlangjában megszületett, anyja, Rheia, elrejtette Kronos elől, aki Zeus idősebb testvéreit (Hestiát, Démétért, Hérát, Hádést és Poseidónt) sorban lenyelte. Rheia a kisgyermek helyett egy bepólyált követ adott férje kezébe. Az istengyermeket Amaltheia kecske táplálta (más változatokban számos másik „dajka” is szerepel), sírását pedig a Kurések lármája nyomta el, nehogy Kronos meghallja és ráleljen a fiára.

Az idők során Zeus alakja az időjárás (villámok, mennydörgés, eső, stb.) uralmán kívül számos más aspektussal gazdagodott. Több mint ezer epiklésisének (melléknevének) nagy része egy-egy főbb feladatkör köré csoportosítható: ő ügyelt az eskükre (mint Horkios), vigyázott a családi kapcsolatokra (Patróios), óvta az oltalomkérőket (Hikesios) és az idegeneket (Xenios), őrködött a családi vagyon és a bekerített udvar felett (Ktésios, Herkeios). Ezen kívül városvédő feladatot is ellátott (Polieus), sőt, bármennyire ellentmondásosnak tűnik, alvilági istenségként is megszólították: ez volt Zeus Chthonios, vagy más néven Meilichios, a kígyó alakban ábrázolt „kegyes” Zeus.

A lineáris B táblák tanúsága szerint már a mykénéi korban is ismerték, tisztelete Héráéval már ekkor összefonódott. Kultusza ezután is az egész görög világban az antikvitás végéig elterjedt volt. Egészen sokáig – mint égistenséget – csak szabad ég alatt tisztelték, leginkább hegycsúcsokon. Templomokat először a 6. században, a tyrannosok korában kezdtek emelni neki Nemeában, Athénban, Akragasban, amikor más istenek templomai már régen álltak. Több helyen volt jósdája, ezek közül a legősibb és legnevezetesebb a messze északon fekvő dódónai jósda volt, ahol papjai a szent tölgyfa leveleinek susogását értelmezték.

Hérától született néhány gyermeke (Arés, Hébé, Eileithyia), ám számos más istennővel is volt kapcsolata: Létóval Apollónt és Artemist nemzette, Maiával Hermést, Mnémosynével a múzsákat. Themis és Zeus nászából születtek a Moirák, a Hórák, Eiréné, Eunomia és Diké, az Igazság, aki atyjának állandó kísérője. Rajtuk kívül halandó nők is szerelmévé lettek: többek között Danaé, Európé, Ió és Léda.

Az e történetek mögött rejlő, archaikus felfogásban a nászaival az isteni és emberi világot benépesítő isten alakja kedvelt témája volt az antik irodalomnak és képzőművészetnek – ám egyre inkább ellenséges szempontból tekintve, egy emberi módra hűtlen és kicsapongó isten alakját öltötte.

Lehetséges, hogy már a mykénéi korban is ábrázolták, de egy esetben sem azonosítható teljes bizonyossággal. Első biztos ábrázolásai a 8-7. sz. fordulójáról valók: a kezében lévő, néhol keleti mintára készült villámköteg egyik állandó attribútuma lett. Számtalan mitológiai jelenet szereplője, de gyakran ábrázolják egyedül is: állva, mezítelenül, villámmal kezében (Zeus Keraunios), vagy trónján ülve, jogarral és madarával, a sassal. Ez utóbbi hagyományba illeszkedik Pheidias híres arany-elefántcsont alkotása, az olympiai Zeus-templom 12 méter magas kultusz-szobra, mely a későbbi korok Zeus-képét is meghatározta.

Forrás: szepmuveszeti.hu/hyperion/lexikon

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s