Sherwood Anderson cover

Sherwood Anderson – Tisztesség

Közzétette:

 

 

Honesty

Ha önök városban élnek, és sétáltak már nyári délután a parkban, talán látták vasketrecének sarkában pislogva gubbasztani azt a hatalmas, groteszk majomfajtát, melynek csúf, szőrtelen és petyhüdt a bőre a szeme alatt, és élénk karmazsinvörös ülepe van. Ez a majom vérbeli szörnyeteg. Csúfsága oly tökéletes, hogy már-már a szépségnek bizonyos perverz nemét valósítja meg. A ketrec előtt megálló gyerekeket lenyűgözi, a férfiak undorodó fintorral elfordulnak tőle, az asszonyok azonban elidőznek ott egy pillanatig, s talán azt találgatják, hogy férfi ismerőseik közül melyikre emlékezteti őket halványan a majom.

Sherwood Anderson (1933)Ha önök fiatalabb korukban Ohio állam Winesburg városának polgárai lettek volna, nem tűnődnének sokat a ketrecben gubbasztó fenevad láttán. „Hisz olyan, akár Wash Williams – mondanák – Ahogy ott üldögél a sarokban, szakasztott az öreg Wash, ha nyári este kiül a fűbe az állomás előtt, miután bezárta az irodát éjszakára.”

Wash Williams, a winesburgi távírász, a város legrútabb látványossága volt. Hatalmas pocak, vékony nyak, pipaszár lábak. És mocsok. Mocskos volt tetőtől talpig. Még a szeme fehérje is piszkosnak látszott.

Elsiettem a dolgot. Mert azért Washnak nem volt mindene piszkos. A kezét gondosan ápolta. Ujjai vastagok voltak ugyan, a kéz azonban valamiképpen mégis finomnak, formásnak látszott, ahogy tulajdonosa ott nyugtatta az asztalon, a távírdában a készülék előtt. Fiatal korában Wash Williamst Ohio állam legjobb távírászának tartották, s annak ellenére, hogy lefokozták s a jelentéktelen winesburgi távírdába helyezték, még mindig büszke volt képességeire.

Wash Williams nem érintkezett városának lakóival. „Semmi dolgom velük” – mondta, s vizenyős szemmel bámult ki azokra, akik elsétáltak az állomáson a távírda előtt. Esténként végigment a Fő utcán, beült Ed Griffith kocsmájába, majd hihetetlen mennyiségű sör elfogyasztása után visszabotorkált az Új Willard Házban levő szobájába, s belebújt az ágyba.

Wash Williams bátor ember volt. Valamikor egyszer történt vele valami, s attól kezdve gyűlölte az életet, mégpedig teljes szívvel, s egy költő szertelenségével gyűlölte. De mindenekfölött a nőket gyűlölte. „Szajhák” – csak így nevezte őket. A férfiak iránt másként érzett. Szánta őket. „Minden férfit előbb-utóbb valami szajha kerít a markába” – mondta.

Sherwood Anderson coverWinsburgben nem sokat törődtek Wash Williamsszel és embertársai iránti gyűlöletével. Egy alkalommal Mrs. White, a bankigazgató felesége panaszos levelet írt a távírótársaságnak, s ebben felhányta, hogy a winesburgi távírda helyisége piszkos és bűzös. Panaszának azonban nem lett foganatja. Akadt azért a távírásznak egy-két tisztelője is. Az ilyenekben rendszerint valamiért harag parázslott, de nem volt elég bátorságuk hozzá, hogy szavakba öntsék. Amikor Wash végigment az utcán, ösztönös tiszteletet ébresztett bennük, s legszívesebben megsüvegelték volna vagy fejet hajtottak volna előtte. Így érzett az a főellenőr is, akihez a Winesburgöt érintő vasútvonal távírászai tartoztak. Ő helyezte Washt annak idején a jelentéktelen winsburgi távíróhivatalba, hogy megmentse az elbocsátástól, s igyekezett ott is tartani. Amikor megkapta a bankigazgatóné panaszos levelét, összetépte, s kelletlenül fölnevetett. Miközben összetépte a levelet, valamilyen okból a saját feleségére gondolt.

Valaha Wash is házasember volt. Még fiatalon nősült meg az ohióbeli Daytonban. Az asszony magas volt, karcsú, kék szemű és szőke. Magát Washt is jóképű fiatalembernek tartották akkoriban. Ugyanolyan izzó szerelemmel szerette a feleségét akkoriban, mint ahogyan most gyűlölt minden nőt.

Egész Winesburgben mindössze egyetlen ember akadt, aki ismerte a históriát, amely elcsúfította Wash Williams személyét és jellemét. Wash egyszer elmondta a históriát George Willardnak, s ez nagyjából a következőképpen történt:

Valamelyik este George Willard sétálni indult Belle Carpenterrel, aki Mrs. Kate McHugh nőikalap-szalonjában dolgozott. A fiatalember nem volt éppen szerelmes a lányba, aki valójában Ed Griffith kocsmájának csaposával udvaroltatott magának, de azért miközben sétálgattak a fák alatt, olykor megölelték egymást. Az éjszaka és a gondolatok hatására valami fölébredt bennük. Amikor visszafelé igyekeztek a Fő utcára, elhaladtak az állomásépület előtt elterülő kis gyepfolt mellett, s ott a fák alatt a fűben megpillantották Wash Williamst, szemlátomást álomba merülten. Másnap este George Willard a távírásszal ment sétálni. A vasúti pálya mentén jártak, s leültek a sínek mellett halomba rakott talpfákra. Itt történt, hogy a távírász elmondta az ifjú tudósítónak gyűlölete históriáját.

George Willard s az apja szállodájában lakó különös, formátlan ember már egy tucatszor eljutott a bizalmas beszélgetés pillanatáig. A fiatalembernek elég volt a szálloda éttermében bámészkodó csúf, idétlen arcra néznie, s máris égett a kíváncsiságtól. Megpillantott valamit a távírász bámuló szemében, ami elárulta, hogy ez az ember, akinek mások számára nincsen mondanivalója, neki mégis elmondana valamit. Izgatottan várt hát a talpfarakáson ülve azon a nyári esté. Amikor a távírász mégis néma maradt, s úgy tetszett meggondolta magát a vallomást illetően, ő próbált beszélgetést kezdeni.

Nem volt ön valaha házas ember, Mr. Williams? – kezdte. – Úgy hallottam, az volt, hogy a felesége meghalt, így van?

Wash Williams szitkozódott egy nagyot.

Meghalt, igen – hagyta rá. – Meghalt, mint ahogyan minden nő halott. Élő halott, aki a férfiak szeme előtt sétál és jelenlétével szennyezi a földet. – A távírász a fiú szeme közé bámult, és elvörösödött dühében. – Ne forgasson a fejében bolondságokat – mondta parancsoló hangon. – A feleségem halott, igen; de még mennyire az. Én mondom magának, minden nő halott, az én anyám, a maga anyja, meg az a magas fekete is, aki a kalapüzletben dolgozik, és akivel magát tegnap sétálgatni láttam, valamennyi halott. Én mondom magának, valami rohad bennük. Hát igen, házasember voltam. A feleségem már akkor halott volt, amikor elvettem. Egy gyalázatos asszony gyalázatos lánya. Azért jött a világra, hogy elviselhetetlenné tegye életemet. Bolond voltam, tudja, olyan mint maga, és elvettem ezt a nőt. Szeretném már látni egyszer, hogy a férfiak kezdik megérteni a nőket. Mert a nő csak arra való, hogy megakadályozza a férfit, nehogy elviselhetővé tegye a földi életet. A természet gonosz fogása ez. Hajjaj! Csúszómászó, vonagló férgek a puha kezükkel és kék szemükkel. Felfordul a gyomrom, ha egy nőt meglátok. Nem is tudom, miért nem ölöm rakásra valamennyit.

George Willard égett a kíváncsiságtól, úgy hallgatta a csúf öregembert; meg is rémítette, le is nyűgözte a tűz, ami annak szemében izzott. Sötétedett már, ezért előrehajolt, hogy láthassa az elbeszélő arcát. Amikor a növekvő sötétség miatt már nem láthatta a bíborszínű, püffedt arcot s az izzó szemeket, furcsa gondolata támadt. Wash Williams halk, egyenletes hangon beszélt, s szavai ettől még iszonyúbban hatottak. A fiatalember a sötétben egyszer csak azon kapta magát, hogy azt képzeli: egy jóképű, fekete hajú, csillogó szemű ifjú ül mellette a talpfarakáson. Csaknem szép volt a csúf Wash Williams hangja, miközben gyűlöletének történetét beszélte el.

A winesburgi távírász költővé vált a sötétben, a talpfarakáson ülve. A gyűlölet emelte költői magasságokba.

Azért mondom el magának a históriámat, mert láttam, hogy szájon csókolta azt a Belle Carpentert – mondta. – Ami megtörtént velem, holnap megeshet magával is. Azt akarom, hogy résen legyen. Meglehet, hogy maga máris álmokat dédelget a lelkében. Én szét akarom kergetni ezeket az álmokat.

És Wash Williams belekezdett házassága történetébe. – A magas, kék szemű lányt fiatal távírász korában, az ohióbeli Daytonban ismerte meg. Történetében szép mozzanatok keveredtek rút szitkokkal. A távírász egy fogorvos három lánya közül a legfiatalabbat vette feleségül. Az esküvő napján, kiváló képességeire való tekintettel, magasabb fizetéssel forgalomirányítói állásba helyezték az ohiobeli Columbusba. Ott telepedett le fiatal feleségével, és állami részletakció keretében házat vásárolt.

A fiatal távírász az őrületig imádta a feleségét. Vallásos lázban égve sikerült elkerülnie az ifjú kor buktatóit, s egészen házasságáig nem érintett nőt. Leírta George Willardnak, hogyan élt feleségével a columbusi házban.

A házunk mögött a kertben zöldséget termeltünk – mondta. – Borsót, kukoricát meg más effélét. Március elején költöztünk Columbusba, és amint melegebbek lettek a napok, dolgozni kezdtem a kertben. Fölástam a fekete földet, a feleségem meg körülöttem ugrált, s úgy tett, mintha félne a férgektől, melyeket az ásó kiforgatott a földből. Április végén vetettünk. A feleségem ott állt az ágyások közötti keskeny ösvényen, s papírzsákot tartott a kezében. A zsák tele volt maggal. Úgy adogatta nekem, én meg elvetettem a puha, meleg földbe.

Néhány pillanatra elcsuklott a sötétben beszélő ember hangja.

Szerettem – mondta aztán. – Nem állítom, hogy én nem voltam bolond. Ma is szeretem még. Azon a nyári estén a szürkületben odakúsztam a lába elé a fekete földön, leborultam előtte. Csókolgattam a cipőjét, a bokáját a cipő fölött. Megremegtem, ha az arcom hozzáért a ruhája szegélyéhez. Két esztendeig éltünk így, s amikor ezután felfedeztem, hogy három szeretőt tartott – rendszeresen jártak a házhoz, miközben én nem voltam otthon –, nem bánthattam sem őt, sem a szeretőit. Egyszerűen csak hazaküldtem az anyjához, és nem szóltam egy szót sem. Nem volt mit mondani. Volt még négyszáz dollárom a takarékban, azt odaadtam neki. Meg sem kérdeztem, miért tette. Nem kérdeztem semmit. Amikor elment, úgy bőgtem, akár egy buta kisgyerek. Nemsokára vevő jelentkezett a házra, és annak az árát is elküldtem neki.

Wash Williams és George Willard fölállt a talpfarakásról. Elindultak a sínek mentén a város felé. A távírász gyorsan, kapkodva fejezte be a történetét.

Aztán az anyja üzent értem – mondta. – Levelet írt nekem, és arra kért, menjek el hozzájuk Daytonba. Amikor odaértem, este volt, körülbelül annyi idő, mint most.

Wash Williams szinte sikoltva beszélt tovább.

Két óra hosszat ültem annak a háznak a nappali szobájában. Az anyja vezetett be, aztán otthagyott. Szép volt a házuk. Úgynevezett tekintélyes emberek ők. Plüsshuzatú székek álltak a szobában, meg egy heverő. Én reszkettem, mint a nyárfalevél. Gyűlöltem a szeretőit, akik úgy hittem, elcsábították. Szenvedtem a magánytól, és visszakívántam őt. Minél tovább vártam, annál több harag és gyöngédség gyűlt föl bennem. Úgy éreztem, ha bejön és pusztán megérint a kezével, talán bizony el is ájulok. Égtem a vágytól, hogy felejtsek és megbocsássak.

Wash Williams elhallgatott, és George Willardra bámult. A fiú reszketett, mintha fáznék. Az elbeszélő ismét halk és mély hangon folytatta a történetét.

Meztelenül jött be a szobába – mondta. – Az anyja találta ki ezt. Mialatt én a nappaliban ültem, ő levetkőztette a lányát, valamiképpen sikerült rávennie. Előbb hangosan hallottam az ajtó felől, mely egy kis folyosóra vezetett, aztán halkan kinyílt az ajtó. Nagyon szégyellte magát, és teljesen mozdulatlanul állt, a padlóra bámult. Az anyja nem is jött be a szobába. Amikor belökte a lányát az ajtón, megállt a folyosón és fülelt, azt remélte hogy… hát szóval, gondolhatja… várt odakint.

George Willard és a távírász a winesburgi Fő utcára ért. A kirakatokból ragyogó fényfoltok vetődtek a járdákra. Mindenfelé emberek járkáltak, beszélgetve, nevetve. Az ifjú tudósító elgyöngült, és rosszul érezte magát. Képzeletben maga is megöregedett és elcsúfult.

Nem öltem meg az anyját – mondta Wash Williams, és mindkét irányban végigtekintett az utcán. – Csak egyszer sújtottam rá egy székkel, de akkor bejöttek a szomszédok, és kicsavarták a széket a kezemből. Annyira kiabált az öregasszony. Most már nem is lesz alkalmam, hogy megöljem. Belehalt valami lázba, alig egy hónappal később, hogy ez történt.

Vajda Miklós fordítása

Forrás: Amerikai elbeszélők Második kötet (14—19. oldal) Európa Kiadó 1985 HU ISSN 0230 7049 ISBN 963 07 3563 6

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s