Közzétette:
A csikóbőrös kulacskészítés Debrecenben már több száz éves múltra tekint vissza.
A debreceni csikóbőrös kulacs elkészítése különleges szakmai ismereteket igényel.
A kulacs fából készült ital (főleg bor) tároló edény, melyet szőrével kifelé fordított csikóbőrrel vonnak be. Csokonai Vitéz Mihály: “Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz” c. költeménye jelentős mértékben hozzájárult népszerűvé válásához („Drága kincsem, galambocskám, csikóbőrös kulacsocskám …”).
A XX. században a debreceni csikóbőrös kulacs legkiválóbb megformálója Varga Dezső volt, aki 1958-ban megkapta a népi iparművész, majd 1966-ban a népművészet mestere címet. „Kulacsain a középdísz, a rózsa sallangkötéssel, szironyozással, a különböző bőrök egymásra helyezésével készült. Erőteljes fekete-piros és barna színeket használt. A két oldalán elhelyezkedő sallangdíszítés, az ú. n. vágott vagy varrott sallang mindig összhangban volt a rózsa díszítőelemeivel. A díszítőelemek alkalmazásánál mindig harmóniára törekedett, megőrizve a hagyományos formát, színhasználatot, motívumokat. Az általa készített kulacsok elmaradhatatlan tárgyai voltak a hazai és a külföldi kiállításoknak, magas rangú vendégek látogatásakor az ő csikóbőrös kulacsait ajándékozták.”
Hajdú Bihar megyében, Nádudvaron a Futó Imre kulacskészítő műhelyéből az 1980-90-es években kikerült, hagyományos eljárással, igényesen megformált csikóbőrös kulacsok hazánkban és világ számos országába elkerültek, ismertté váltak.
Ma Debrecenben csikóbőrös kulacs készítésével Szombati Zsigmond népi iparművész foglalkozik. A városban és térségében élő bőrműves, szíjgyártó mesterek – ha megfelelő alapanyagra lelnek – alkalmanként szintén készítenek egy-egy csikóbőrös kulacsot.
Forrás: Kézműves Alapítvány
