Közzétette:
Venezuela
A rovarevő Heliamphora pulcella (a napkorsók egyik faja) mutatós piros virágai 20 centi magasra és 8 centi átmérőjűre is megnőhetnek a kopár, sötét esőáztatta sziklákon. Szirmai kelyhet formáznak, melyből a növény el tudja távolítani az esővíz nagyját, nehogy az emésztőnedvei túlzottan felhíguljanak. Így alkalmazkodott ez a növény a környezetéhez, a Nagy-szavannának nevezett, de imitt-amott járhatatlan dzsungelből álló fennsík egyik meredek falú szigethegyének lapos tetejéhez. A napkorsónak húsz ismert faja található meg 
ilyen barátságtalan élőhelyen, ahol a mohákat és zuzmókat kivéve csak az állati fehérjével táplálkozó növények élnek meg. A Heliamphorán kívül ezek közé tartozik az áldozatait ragadós folyadékával csapdába ejtő Drosera, a levelei közepén mély tölcsért formáló Catopsis és Brocchinia, a porzsákszerű zöld hólyagokat növesztő rence is.
Az errefelé tepuinak, azaz egy helyi indián nyelven Íistenház”-nak hívott szigethegyek között semmilyen biológiai kapcsolat nincs, mindegyik ökológia sziget is egyben. Az Oreophrynella quelchii nevű körömnyi, ugrás- és úszásképtelen, ezzel szemben remekül mászó béka, valamint a 10 centire megnövő Podoxymys roraimae nevű egér például kizárólag a Roraima hegyen él. Ezen az óriás fatuskóra emlékeztető, 3 négyzetkilométernyi lapos tetejű hegyen három ország: Venezuela, Brazília és Guyana osztozik. A maga 2810 méterével a legmagasabb a nemzeti park területének jó kétharmadát kitevő szigethegyek közül.
A Roraima meredek sziklafalai 400 méterrel emelkednek a környező fennsík fölé. Területének csupán 85%-a Venezueláé, beleértve a tengerszint fölött 2810 méteres csúcsát is.
Tepuik a nemzeti parkban
Egy őshonos békanemzetség, a Hypsiboas tepuianus felfedezése, amely feltehetően egy közeli másik régióból került ide, megdönteni látszik azt az elméletet, miszerint az itteni fauna mind egy kambrium előtti, kis híján kétmilliárd éves, több kilométer magas ősi fennsíkról származik, amely az évmilliók során elképzelhetetlen mennyiségű eróziónak volt kitéve; eszerint így jöttek volna létre a ma már csak 300 méter átlagmagasságú tepuik, melyeknek többsége teljesen lapos tetejű, de akad köztük ferde is, így az Auyán, melynek széléről a világ legmagasabb vízesése, a 979 méteres Angel zuhog alá. A terep karsztosodása miatt sok itt a barlang (az Autana szigethegyé az egyik végétől a másikig húzódik), és rengeteg a víznyelő. Az utóbbiak közül mind a legtöbbet, mind a legmélyebbet a kivételesen sűrű erdővel benőtt Sarisariñama-szigethegyen találjuk.
Az Angel-vízesés a maga 979 méterével a legmagasabb a világon. Az Auyán-hegy széléről hullik a mélybe, erős szélben nem egy sugárban, hanem szerteszét fröccsenve. Nevét – a közkeletű tévhittel ellentétben – nem „anhel”-nek kell ejteni, hanem „éndzsel”-nek, mivel felfedezőjéről, az amerikai James Angelről kapta.
A Hacha-vízesés ugyancsak a lagúna vizét táplálja, mely sajátos színét magas csersav tartalmának köszönheti. A víz – több más itteni vízeséshez hasonlóan – az ágakra oszló Carrao-folyóból származik.
A park névjegye
- Hol található: Bolivar tagállam (az ország keleti részén)
- Megközelítése: Ciudad Guyanából repülővel Canaimáig
- Területe: 30 ezer km2
- Alapítva: 1962
- Állatvilága: óriás armadillo, paka, oposszum, vidra és hangyász, jaguár, hosszúfarkú és tigrismacska, puma, lajhár, fehérarcú sátánmajom, bőgő- és skarlátarcú majom, hárpia, arara és törpepapagáj, tinamu
- Növényzete: csupán a Nagy-szavannán több mint 300 őshonos faj, köztük több rovarevő növények
- Útvonalai: kevés és rossz autóút; célszerűbb csónakkal, repülővel vagy gyalog közlekedni
- Éghajlata: erdei, illetve trópusi szavanna
- Mikor utazzunk: ősszel
Forrás: Elena Bianchi – A világ legszebb nemzeti parkjai (236-239. oldal) Corvina Kiadó 2016 ISBN 9789631363739 Képek: Pinterest, Wikiwand, Michael Anderson
Lighthouse 