Paul Valéry

Paul Valéry francia költő, esszéíró

Közzétette:

 

 

Költő és esszéista, Poe, Baudelaire és Mallarmé örökségének folytatója és betetőzője. Mint a szimbolisták második nemzetségének tagja, Heredia és főleg Mallarmé tanítványa, tűnik fel tökéletes szonettjeivel a múlt század kilencvenes éveiben, majd csakhamar váratlanul búcsút mond a költészetnek, mert elégedetlen önmagával és az irodalom kifejezőeszközeivel, s mert a teljes és tevékeny élet után vágyakozik. Húsz esztendeig hallgat, s Leonardo egyetemes alkotómódszerét kutatva matematikai és filozófiai tanulmányokba süllyed. 1913-ban nekilát, hogy összegyűjtse és átdolgozza fiatalkori verseit. De új költeménye, a Fiatal párka (1917), amelyben a művészettől kíván búcsút venni, akaratlanul is új költői virágzásának nyitánya lesz. Valéry legfőbb témája maga a költészet. Nagy versei, a Hajnal, a Pálma, akárcsak apróbb remekművei, mint például A tündér, az ihlet ritka, kegyelemszerű pillanatát éneklik meg, Variétés (Változatok) című négy tanulmánykötetének írásai, valamint köteteket kitevő aforizmái és jegyzetei a költészet lényegét, a költői alkotást magyarázzák. A tiszta költészet – hirdeti Valéry – tiszta zene és tiszta matematika; szerinte az emberi mondanivaló nyersanyagának föl kell szívódnia és ki kell tűnnie a szavak mögött.

Paul Valéry

Paul Valéry (Sète, 1871. október 30. – Párizs, 1945. július 20.) francia költő, esszéíró, a 20. századi francia költészet kimagasló egyénisége.

Szegzárdy Csengery József

Forrás: Klasszikus francia költők (második kötet 610. oldal) Európa Könyvkiadó, 1984 ISBN 963 07 3208 9

Paul Valéry: Pálma

Nem takarva: dúsan ontva

baljós bája fényeit,

angyal tálal asztalomra

lágy kenyeret s tejet itt;

láng szemén a pilla rebben,

s látomásra ihletetten

hallom intő énekét:

rád a béke, béke szálljon!

Nézd a pálmát, mily sudáron

hordja terhe özönét!

Mennél lejjebb vonja súlya,

lénye annál teljesebb;

bő gyümölcse rásimulva

nemcsak terhe: vértje lett.

Nézd, amint a lombja reszket,

s mint a lassú szál, a percet

szeletelve szüntelen:

úgy választja, egyszerűen,

szét a földi halk derűt lenn

s a menny súlyát odafenn

Büszke bíró, ingva-ringva

fény meg árny közt, lassan így

játssza szinte egy szibilla

bölcsességét s álmait;

egy körében állni egyre,

hívogatva, integetve,

sosem ún a pálma meg…

Mily nemes báj, mennyi szépség!

Méltó rá, hogy ne becézzék

mások, mint az istenek!

Lágy, aranyló dala puszta

fuvalomra zsongni gyúl,

s mint egy selymes vért, a puszta

szellemére rásimul.

Zúg a számum, szórja meddő

magvait rá: egyre zeng ő,

bátran száll a hangja fel:

jósigéje önmagának,

csodát ígér, mit a bánat

vigaszul énekel.

Míg magáról mit sem tudva

föld és ég közt feszül ő,

méze kincse minden újra

nyíló nappal újra nő.

Édességét égi tartam

méri és ez oszthatatlan,

nem számlálja, hanem ép

eggyé oldja ama nedvben

napjainkat, melyben minden

mámor íze benne ég.

Néha már ha csüggedésbe

ejt e fénylő figyelem,

s árnyát könnyed ellenére

el nem űzi percre sem:

fösvénynek te mégse vádold,

bölcs ő, aki méltóságot

s aranyat gyűjt rejtekén:

érett telje dús nyarába

szent reményt visz vére árja

tornyosuló ütemén.

Vélnéd bár, hogy napja meddő,

s nem nyer vele a világ:

ő a mélybe gyökeret sző,

így munkálja a talaját.

És a bolyhos, száleres lény

föld alatti lénye csendjén

nem pihenhet soha már:

fut, ha kell, a föld szivéig,

míg eléri hűs vizét, mit

fönn a lombok szomja vár.

Várni, várni, várni, zsongja,

várni, zengi az azúr!

A csönd minden csöpp atomja

gyümölcsöt rejt zálogul!

S megjön majd a bő ajándék:

egy galamb, egy fellegárnyék,

fuvalom, mely alig ért,

nő, ki néked dőlne vállból:

s hullani kezd a drága zápor,

leborul a büszke térd.

Dőljön bár egy nép le zordan,

pálma!… mint a fergeteg!

Hömpölyögve lenn a porban

hadd tiporja terhedet!

Nem telt éved el hiába,

mert gyümölcsöd elbocsátva

oly szabad s oly könnyü vagy,

mint a szellem, mely ragyogva

kincsét szertetékozolja,

mégis egyre gazdagabb.

Fordította: Rónay György

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s