Via Appia Antica, Roma

Róma – az ezeréves birodalom

Közzétette:

 

 

A történelem a tájnál is erősebben formálta a félsziget lakóit. Sok „váratlan” látogató történelme az övék, előbb azonban maguk a rómaiak voltak a váratlan látogatók. Miután több király is megkísérelte megoldani azt a ma sem könnyű feladatot, hogy Rómát kormányozza, a rómaiak hozzáláttak Közép-Itália meghódításához. De már jött a Brennus nevű első látogató (Kr. e. 387) és lerombolta a várost. A rómaiak okultak a súlyos vereségből, és egy év múlva elkezdték megerősíteni a városukat.

További 100 évig tartott, mígnem a rómaiak Dél-Itáliában szembekerültek Magna Graecia városaival. De újabb száz év múlva már Görögország is római provincia lett. A karthágóiak több mint száz évig jelentettek halálos veszélyt. Hannibál megjelent „ante portas”, elfoglalni azonban nem tudta Rómát. A hamarosan legyőzött punoktól eltérően a görögök ott maradtak a rómaiak között, és rájuk hagyták templomaikat Paestrumtól Selinuntéig, akárcsak isteneiket és filozófiájukat.

 

Via Appia Antica, Roma

Via Appia Antica: píneák, ciprusok, mérföldkövek és ókori falmaradványok szegélyezik. A legrégibb római kereskedelmi és hadiutat Kr. e. 312-ben építették; eleinte Rómától Capuáig vezetett, majd meghosszabbították Brindisiig.

A politikai események éppoly áttekinthetetlenek voltak, mint maga a Római Birodalom. Hadvezérek és császárok többnyire azzal voltak elfoglalva, hogy a belső ellenséggel szemben biztosítsák hatalmukat, ahelyett, hogy a széthulló birodalmat védték volna a germánok támadásaitól. Bizánc felemelkedésével Róma több mint 1000 éves uralma a Földközi-tenger térségében véget ért.

Ettől kezdve Itáliában összegubancolódnak a történelem fonalai. Túlságosan is eltérő a tengerparti városok, a különböző királyságok és a minden európai uralkodóval paktáló egyházi állam sorsa. Metternich herceg, az európai színpad virtuóz bábjátékosa még a 19. században is úgy látta, hogy Itália csupán „földrajzi fogalom”. Az itáliaiak a Római Birodalom bukásától az újkorig inkább elszenvedték, mint alakították történelmüket. Keleti gótok, longobárdok és frankok hasztalan igyekeztek a Római Birodalom utódai lenni. Ám az ország történelmét nem csupán ők tették kibogozhatatlanná. A normannok, a Hohenstaufen-császárok, a franciák, a spanyolok, a felső-itáliai városállamok és az osztrákok – oly erősen befolyásolták a kultúrát és a társadalmat, az uralmuk alá tartozó területeken, hogy Massimo Taparelli, Azeglio márkija, piemonti hazafi és író, 1861-ben, röviddel halála előtt így sóhajtott fel: „Az egységes Olaszország valósággá vált. Most már csak az olaszokat kell megteremtenünk”.

 

Battistero di San Giovanni, Firenze

A művészetbarátok szemében Firenze Európa fővárosa. Középkori mozaikok díszítik a Battistero kupoláját; a dóm, a harangtorony és a keresztelőkápolna együttese a város szíve.

Ámde lássunk csodát. Ugyanaz az ország, amelyet az ellentétes érdekek újra és újra feldaraboltak, évszázadokon át irányt tudott szabni az európai művészetnek. Firenzében indult útjára a reneszánsz, Rómában a barokk, a nyugati festészetnek Velence adott sok ösztönzést. A déli vidékek templomai megragadó módon fejezik ki az ország zaklatott sorsát: bizánciak, longobárdok, normannok és szaracének gyakran szépen egymásba illeszkedő nyomait őrzik.

 

Regatta Stirica, Venezia

Száz és száz régi gondola és csónak, pompás jelmezek a velencei „Regatta Storica”-n, amelyet minden évben, szeptember első vasárnapján rendeznek meg.

Attól olyan lélegzetelállító ez az ország, hogy tíz- és tízezernyi pontján szemlélteti kontinensünk történelmét, mintha csak egy képeskönyvben nézegetnénk.

Minden olaszországi turista programjába be kellene illeszteni néhány olyan öntudatos, egymagában is elég látnivalót kínáló várost, mint Perugia, Bologna és Verona, mint Padova és Mantova, mint Urbino, Siena és Trento. De két évezred történelmének néhány száz négyzetméteren felhalmozódott emlékeit, amint a tegnapelőtt a tegnappal és a mával oly magától értetődően összenőtt, ilyen töményen csak Rómában lehet látni.

Írta: Horst Schlitter

Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (292-294. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s