Francia Polinézia

Tahiti neve, amelyet a színes idegenforgalmi plakátok az egész világon terjesztenek, talán mindannyiunk számára ismerősen cseng. Tahiti a tengeren túli területté nyilvánított Francia Polinézia (Polynésie française) legnagyobb szigete, Óceánia Dél-keleti szigetvilágának központja.

Tahiti elhelyezkedése. és fővárosa, Papeete

Francia Polinézia kiterjedése mintegy 4 millió km²-nyi tengerrészt foglal magában. Ebben az óriási térségben 130 jelentősebb sziget található, amelyeknek összterülete 3997 km²; a szárazföld és tenger aránya 1:1000. A szigetek a Déli szélesség 8 és 28⁰-a között hat csoportot alkotnak. Vulkanikus eredetűek, de vannak köztük olyanok is, melyek atollokat formálnak. Igazgatási okokból Francia Polinéziához sorolják a Costa Rica-i partok szélességi körén fekvő lakatlan Clipperton-szigetet is.

Francia Polinézia, közelebbről a Szélcsendes-szigetekhez tartozó Raiatea volt a vallási és kulturális központja a polinézek óceáni birodalmának. Innen, a legendás emlékű Hawaiikiből rajzottak szét azok a népcsoportok, amelyek birtokba vették Hawaiit, a Cook-szigeteket és Új-Zélandot.

Óceánia vikingjeinek e távoli világában az első európai látogató Magellán volt. Ő a Tuamotu-szigetcsoporthoz tartozó Pukapukát és valószínűleg Fakahina szigetét látta 1521-ben. A Magellánt követő expedíciók útvonala is megközelítően ezen a tengerrészen vezetett át, s így a hajósok akaratlanul is „felfedezték” hol az egyik, hol a másik szigetet a 130 közül. Ezek részletezésébe most nem bocsátkozunk, inkább arról szólunk röviden, hogyan lett a polinézek Polinéziájából – francia Polinézia.

A szétszórt apró szigetek birtoklására az európai gyarmatosítók mindaddig nem fordítottak figyelmet, amíg az angol Wallis kapitány 1767-ben rá nem bukkant az addig még ismeretlen legnagyobb szigetre, Tahitira. Wallis a hevenyészett térképezés után kitűzte a lobogót a szigeten, és III. György királyról nevezte el. Ez az esemény felpaprikázta a rivális francia expedíció vezetőjét, Bougainville-t, s a következő évben ő is birtokba vette a szigetet, amelyet Nouvelle Cythere névre keresztelt.

Az angol-francia vetélkedés következő nevezetes eseménye Cook és a csillagászok látogatása Tahiti szigetén 1769-ben. Míg a tudósok a Vénusz bolygó átvonulását figyelték, Cook kapitány feltérképezte a szomszédos szigeteket. Ezeknek összefoglalóan a Society Islands (Társaság-szigetek) nevet adta. (Az elnevezést később azzal magyarázták, hogy Cook a Brit Királyi Társaság – British Royal Society – nevét akarta megörökíteni vele, mivel az küldte az expedíciót. Ez tévedés. Cook csupán azt akarta kifejezni, hogy a szigetek szorosan egymás mellett fekszenek, egy társaságba tartoznak.)

Protestáns templom, Papeete | A Francia Polinéziai Gyűlés

A XIX. század elején másfajta látogatók érkeztek a tahitiakhoz: angol protestáns misszionáriusok. A szigetlakók előbb ellenálltak, de később, 1815-ben II. Pomare, a tahitiak királya behódolt a kereszténységnek. Közben a francia katolikus misszionáriusok sikeresen megvetették a lábukat a Gambier-szigeteken, és hittérítőik 1836-ban Tahitiban is partra szálltak. Innen azonban a protestáns tahitiak kiutasították őket, mire megjelent egy francia hadihajó. Du Petit Thouars kapitány megfenyegette a tahiti királyt, hogy ágyúzni fogja a szigetet, ha nem fizet 2000 dollár kártérítést.

Tiaré virág |Boguainvillea (Murvafürt) |Sétányrózsa

Pomare király fizetett, de az ügy ezzel nem zárult le. A misszionáriusok védelme ürügyén újabb és újabb hadihajók érkeztek. Az új uralkodó, IV. Pomare királynő az angolokhoz fordult segítségért, de a támadás elmaradt. A partra szállt franciák 1843-ban Pomare királynőt megfosztották trónjától, és du petit Thouars kapitány Franciaország nevében birtokba vette a szigetet. A felháborodott tahitiak és franciák között kitört a harc, és a gyarmatosítók formálisan visszahelyezték a trónra Pomare királynőt, aki 1877-ben bekövetkezett haláláig uralkodott. Közben a franciák teljesen átvették az irányítást, és a század végéig a többi környező szigetcsoportokat is megszállták. Tahitit és a többi szigetet 1903-ban beolvasztották Franciaország óceániai gyarmatbirodalmába. A második világháború után a szigetvilágot előbb Franciaország tengeren túli területévé nyilvánították, majd 1956-ban korlátozott önkormányzatot kapott.

Cook-öböl, Moorea, Társaság-szigetek | Tahiti lányok | Tauna a Gambier-szigetek közül

Francia Polinézia keretébe öt szigetcsoport tartozik: a Társaság-, a Tuamotu-, a Déli-Gambier- és a Marquises-szigetek. A Társaság-szigeteknek (Archipel de la Siciété) két különálló szigetraja van, a Szeles- és a Szélcsendes-szigetek. Ezek a magyarosított nevek félreértésre adnak alkalmat, mivel a tengerészetben járatlan olvasó arra gondol, hogy a Szeles-szigeteken mindig fúj a szél, a Szélcsendes-szigeteken pedig a levél se rezdül. Valójában csak arról van szó, hogy a K-i szigetek a DK-i passzátszeleknek kitett oldalon („winward”), a nyugatiak pedig azzal ellentétes helyzetben („leeward”) fekszenek. Viszonylag szélcsendes helyek legfeljebb a magasabb szigetek ÉNy-i oldalán találhatók, különben a szélcsendes szigetek is szelesek.