O. Henry

Közzétette:

 

 

Alig egy évtizedig tartó irodalmi pályája során több mint háromszáz elbeszélést tett közzé, javarészt választott „hazájának”, New Yorknak a kisembereiről. O. Henry, avagy valódi nevén William Sidney Porter, Észak-Karolinában született, a texasi Austinban banktisztviselősködött, majd sikkasztás miatt börtönbe került. Amikor első elbeszélése megjelent, még büntetését töltötte. Szabadulása után New Yorkba költözött, ahol haláláig páratlan siker övezte.

 

O. Henry

William Sydney Porter, egyik legismertebb írói álnevén O. Henry

Hallatlanul termékeny alkotó: az 1904-1905-ös időszakban hetente adott le egy-egy elbeszélést a New York-i World-nek. Híres és hírhedt volt egyszerre; rengeteget keresett, ám pénzét gyorsan fölemésztették az állandó bacchanáliák. A börtönmúlt emlékétől nem tudott szabadulni, az alkoholban keresett menedéket, s végül ez végzett vele. Első novellás kötete, a Cabbages and Kings (Káposzták és királyok) azonnali siker. 1908-ban, a The Voice of the City (A város hangja) megjelenésekor pedig már úgy beszéltek róla, mint aki új életet lehelt az amerikai novellába. Néhány évvel később, a New York Times szimpozionján A város-t (A Municipal Report) a valaha is volt legjobb amerikai elbeszélésnek szavazták meg. Népszerűsége, ha mondani lehet, halála után csak fokozódott. 1920-ra már ötmillió példány kelt el műveiből.

O. Henry feszültséget, lendületet és humort vitt a Bret Harte óta halódó műfajba. Rendkívüli módon érdekelték az emberek, főként a szürke, látszólag nem sok izgalmat ígérő életek – ezért is tudott gyors és átható pillantást vetni e típusra. Rokonszenve az alulmaradottak, a jelen zűrzavarában ide-oda hányódó kisember iránt nem csekély mértékben hozzájárult népszerűségéhez. Remek érzéke volt a részletekhez, a helyzet és a színtér bravúros megválasztásában pedig valamennyi kortársát felülmúlta. Az izgalmas indítás, a gondosan megszerkesztett mesefolyam még kevésbé sikerült írásait is hatásossá teszi.

Ám fogyatékosságai éppoly szembeötlők, mint erényei: mesterkéltség, szentimentalizmus, gyakori ismétlés és hajlandóság a melodrámára. Csattanóra kihegyezett befejezései pedig végképp idejétmúltnak tűntek az 1920-as években fellépő újrealisták számára. Mégis H. L. Mencken ítéletét – „O. Henry életművében nem akad egyetlen hús-vér szereplő” – túlzottnak érezzük. Kisprózájának problematikus vonásai ellenére is, módszerének rendkívüli népszerűsége folytán, hatása töretlen a későbbi időszakok novellistáira.

Írta: Tóth Csaba
Forrás: Amerikai elbeszélők I. kötet – életrajzi jegyzetek (882-883. oldal) Európa Könyvkiadó, 1985 ISBN 963 07 3555 5 Össz. ISBN 963 07 3571 7

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s