Viktória-vízesés Nemzeti Park

Közzétette:

 

 

Zimbabwe és Zambia

Az ember nem akárhol láthat holdszivárványt. Tökéletes idő kell hozzá, telihold és igen nagy mennyiségű vízpára, amely képes szétszórni az égitest gyenge fényét is. Nos, a Viktória-vízesés a kevés hely egyike a Földön, ahol a fehér szivárvány ritka fényjelensége rendszeresen észlelhető. Az 550 méter széles, 108 méter magas zuhatag „mennydörgő füstöt” produkál (ezt jelenti a zambiai park neve, a Mosi-oa-Tunya), amely akár 500 méter magasra is fölcsap.

 

Victoria Falls

A Viktória -vízesés öt zuhataga közül csak a képen látható, 100 méter magas Keleti esik Zambia területére. A partján lévő buja erdőben ugyanolyan növényzet található, mint feljebb a folyó mentén.

Valójában a Zambézi-folyó látványos zuhataga nem egy, hanem öt vízesésből áll, melyekből négy fekszik a zimbabwei park területén, az ötödik Zambiában. A négy egyike, az Ördög zuhataga onnan kapta a nevét, hogy valamikor emberáldozatokat mutattak be itt, amit az első európai misszionáriusok az ördög művének véltek. A legnagyobb és leglátványosabb a Főzuhatag, melynek felcsapó párája állandóan nedvesen tartja a tóparti fennsík burjánzó erdejét. A legkisebb a Patkó-zuhatag, amely a száraz évszakban, azaz október-novemberben a leggyakrabban szokott elapadni. A negyedik, egyben a legmagasabb a Szivárvány-zuhatag, mivel az említett fényjelenséget mind éjjel, mind nappal itt láthatjuk leginkább. Az egyetlen zambiai ág neve pedig Keleti-zuhatag.

 

Victoria Falls

 

Az öt vízesés együttes szélessége 1700 méter, magassága 70-108 méter között ingadozik, átlagos vízmennyisége 1100 köbméter/mp, de az esős évszakban ennek akár a hatszorosa is lehet. A hatalmas víztömeg egy 150 méter hosszú szurdokba hull alá, melynek kijárata igen keskeny, csupán 110 méter széles (ez van egy szinten a Szivárvány-zuhataggal). Innen a folyó kanyargósan halad tovább jó 13 kilométeren át összesen hat szurdokon keresztül. A táj geológiai képe arról árulkodik, hogy a vízesés eredetileg a legalsó szurdok alján volt, és onnan húzódott fel mintegy 100 ezer év alatt a mai szintjére.

A Zambézi még ma is újabb vízesés létrehozásán munkálkodik, ami valamivel az Ördög-zuhatag fölött érhető tetten. A folyam teljes, 2500 kilométeres hosszának a felét megtéve érkezik ide, majd halad tovább az Indiai-óceánig, eleinte egy 180 millió éves bazalttalapzaton, amely mintegy geológiai szigetet képez a száraz, homokos föld tengerében. Ez a 300 méter vastag vulkáni kőzet a botsvánai-zambiai-zimbabwei-namíbiai négyes határon fekvő Kazungulától a Matetsi-mellékfolyó innen 200 kilométerrel lejjebb fekvő torkolatáig húzódik. Amikor a Gondwana őskontinens széjjeltört, hosszú és mély árkok keletkeztek kelet-nyugati irányban, s ezeket helyenként keresztirányúak törték meg, melyeket idővel puha, agyagos üledék töltött ki. Itt eleinte még semmilyen folyó nem tört át.

 

Victoria Falls

 

A felső Zambézi medrét, amely valaha a délebbi Limpopo-folyórendszer része volt, mintegy 60 millió éve torlaszolta el az úgynevezett Zimbabwe-Kalahári tengelyt létrehozó tektonikai gyűrődés. A miocén korszakban az ettől a gáttól északra haladó folyók idővel hatalmas tavat képeztek (ennek maradványa a mai sós Makgadikgadi-medence Namíbiában). A fölösleges víz végül utat tört magának a Matetsibe, s így jött létre a Zambézi alsó folyása. A földmozgások által a bazalttalapzatra emelt folyó aztán kezdte elhordani az árkokat feltöltő üledéket, s így alakult ki mai, zegzugos útvonala.

 

Victoria Falls

 

A park névjegye

  • Hol található: Észak-Matabele-föld (Zimbabwe), illetve Déli tartomány (Zambia)
  • Megközelítése: Hwangéból, illetve Livingstone-ból
  • Területe: mindkét oldalon 23 km2
  • Alapítva: Zimbabwében 1952 (1979-ben a Zambézi Nemzeti Parkot leválasztották belőle), Zambiában 1972 (itt a neve Mosi-oa-Tunya Nemzeti Park)
  • Állatvilága: pávián, selyemmajom, mongúz, varacskos disznó, szarvascsőrű madár, zöldturákó, pillangópinty, a vízesés fölött 89, alatta 39 halfaj
  • Növényzete: Syzygium guineense és cordatum, Ilex mitis, Mimusops capra (vízkedvelő fák – magyar nevük nincs), vad datolya és füge, ében, olajfa; Scadoxus virág, encián, tűzliliom, páfrányok és liánok
  • Éghajlata: félszáraz, forró
  • Mikor utazzunk: áprilistól szeptemberig
Forrás: Elena Bianchi – A világ legszebb nemzeti parkjai (90-91. oldal) Corvina Kiadó 2016 ISBN
9789631363739

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s