A bizakodás ereje

Közzétette:

 

 

Ismerik a rózsaszín szemüveg trükkjét? Aki felveszi, mindjárt más színben látja a világot. A jövőjét. Önmagát. Csinosabbnak, sikeresebbnek és egészségesebbnek érzi magát másoknál. Hogy ez érzéki csalódás? Bizonyára, részben. A bámulatos azonban, hogy a rózsaszínben látó tekintet nemcsak megszépíti, de valóban átalakítja a valóságot.

 

optimista

 

Ez a rafinált szemüveg az evolúció kincses ládájának tartozéka. Van, aki ajándékba kapja még pólyás korában, és van, aki csak később tesz rá szert. Egyesek éjjel-nappal hordják, mások hébe-hóba. Kívülről láthatatlan – csak érezni lehet. Más szóval úgy hívják: derűlátás.

Szülők, tanárok és filozófusok; papok, politikusok és közgazdászok emberemlékezet óta hajtogatják, hogy a jövőbe vetett bizalom az élet hajtóereje. Nélküle nem kelnénk fel reggel, nem vágnánk neki az ismeretlennek, nem volna se fellendülés, se hit, se üdvözülés. Veszélyekkel és katasztrófákkal teli világunkban ez a bizalom kegyesen elfedi szemünk elől a valóságot, hogy megőrizzük életkedvünket, és szabadon álmodozzunk.

De vajon hogyan működik ez a leleményes öncsalás? Miből fakad a bizalom, és hol húzódnak korlátai?

Az általa felszabadított erők, bár hatalmasak, nem vizsgálhatóak laboratóriumi körülmények között; nem válnak nyilvánvalóvá az anyagi helyzettel, a családi állapottal vagy a küllemmel kapcsolatos felmérésekből, és nem tárhatók felszínre olyan kérdésekkel sem, amelyek a nemzeti labdarúgó válogatottba vetett hitünket, illetve az éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmainkat firtatják. Sokkal inkább olyan általános kijelentésekben jutnak kifejezésre, mint például: „Többnyire bizonytalan helyzetekben is a legjobbra számítok.” Vagy ellenkezőleg: „Ha nálam valami elromolhat, akkor el is romlik.” Banálisan hangzik, de az efféle önmeghatározások meglepő, empirikus összefüggést mutatnak az egészségi állapottal, a boldogsággal, a teljesítménnyel és az élettartammal. A pszichológusok sokáig az emberi lélek árnyoldalainak szentelték figyelmüket: a búskomorságra, a neurózisokra, a félelemre és az agresszióra összpontosítottak. A kínzó zavarokat akarták megérteni és leküzdeni – az „egészséges optimizmus” így megmaradt feltáratlan népi bölcsességnek. Majd úgy 20 évvel ezelőtt mégis a tudomány látóterébe került; akkor kezdték keresni, mi lehet az oka annak, hogy egyes emberek a legnehezebb életkörülmények között is „immunisok” a depresszióval szemben.

Szerző: Ines Possemeyer – GEO Magazin

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s