Donner

Közzétette: Lighhouse

Georg Raphael Donner osztrák szobrász pályafutása jellemzően közép-európai művészkarrier. Szobrászi tanulmányait Heiligenkreuzban kezdte, Bécsben letelepedve első munkáit csehországi, salzburgi és linzi megrendelőknek készítette. Tehetségének kibontakozásában nagy szerepe volt annak, hogy Esterházy Imre prímás személyében valódi mecénásra lelt. A főpap megbízásából készült első jelentős munkája a pozsonyi dóm Alamizsnás Szent János-kápolnájának kialakítása volt (1729-32), amely magába foglalja a szent ereklyetartóját tartalmazó oltárépítményt, a Krisztus passióját ábrázoló bronzreliefeket és az építtető síremlékszobrát. Új főoltárt emelt, amelynek építészeti keretét szabadon álló oszlopok és a magyar koronát formázó cibórium alkotta. Ezt az építményt a templom XIX. századi restaurálása során elbontották, de megmaradt plasztikai díszítése, így központi szoborcsoportja, Szent Márton és a koldus jelenete. A hagyományok szerint Pannóniában született szentet magyar ruhában, daliás lovas vitézként ábrázolta a szobrász, és a koldus is heroikus külsőben, antik folyamistenekre emlékeztető pózban jelenik meg. Kettejük tekintetváltásának irányát keresztezi a valódi virtuozitással megjelenített ágaskodó ló mozgása. A mű dinamizmusa és emelkedett hangvétele az érett barokk felfogás továbbélését mutatja, ám az erősen geometrikus szemlélet, ami például az álló rombusz formát leíró csoportfűzésben ölt testet, némi klasszicizáló ízt kölcsönöz az együttesnek. Az oltárépítményt az oltárszentségnek hódoló angyalpár és szobordíszes kanonoki stallumok is kísérték.

Pozsonyi_Sz_Marton_Dom-Donner_szobor2