Marczibányi István

Közzétette:

 

 

Napjainkra bizony a múlt homályába merült a Bp. II. kerületi Marczibányi Művelődési Központ névadójának emléke. Maga az intézmény, az azonos nevű téren, 1972-ben épült. Pedig, a XVIII. századi Magyarország egyik legvagyonosabb embere volt Marczibányi István földbirtokos, megyei alispán, a tudomány és művészetek hazai támogatója.

 

Marczibányi_István

Puhói Marczibányi István (Makó, 1752. július 25. – Buda, 1810. december 21.)

Makón született. Édesapja Marczibányi Lőrinc csanádi főjegyző majd alispán, édesanyja Kvassovszky Judit volt. A Marczibányi család birtokait, mely az újvidéki Szerém megyétől a felvidéki Trencsénig terjedt, még Mátyás királytól kapták, 1565-ben.

Marczibányi István az iskoláit Budán, Pozsonyban, Nagyszombaton és Egerben végezte. Jogot tanult és követte édesapját a király és a vármegyei tisztségek szolgálatában. Előbb a Bánátban tartományi biztosnak nevezték ki királyi tanácsosi címmel, majd Csanád vármegye alispánja lett. 1790-1791 évi országgyűlésen vármegyei követként vett részt. Az 1779-es porosz háborúban saját költségén állított ki egy gyalogos és lovas bandériumot teljes felszereléssel.

1800-ban I. Ferenc osztrák császár és magyar király udvari tanácsosává nevezte ki, ekkor költözött előbb Pestre, majd Budára. (A Dísz téren állt egyemeletes „palotája”). Itt vette feleségül Majthényi Máriát. (Gyermekük nem született, de örökbe fogadták felesége elárvult unokahúgát, Majthényi Annát, aki a későbbiekben Madách Imre édesanyja lett.)

A Budán letelepedett Marczibányi Istvánt kortársai önzetlenségéért, segítőkészségéért, a gyerekek és szegények gyámolítójaként tisztelték. Kiemelkedő adományai voltak:

– Széchényi Istvánt jóval megelőzve, már 1806-ban szorgalmazta a Magyar Tudományos Akadémia felállítását, jövedelméből 50 ezer forintot ajánlva a célra

– Az 1806-ban kezdeményezte a magyar nyelvű katonai akadémia, a Ludovika felállítását 50 ezer forintos adománnyal

– megvásárolta a Császárfürdőt és a környező épületeket, majd azt az Irgalmas rendnek átadta kórház és menedékház létesítése céljából

– egy otthont építtetett a betegápoló Erzsébet apácáknak Budán, aztán anyagilag is támogatta megélhetésüket

– egy irodalmi alapítványt létesített a kezdő magyar írók-költők megsegítésére, de ezen kívül is mecénásként támogatta több irodalmi nagyságunkat (köztük Verseghy Ferencet és Kazinczy Ferencet)

– régiséggyűjteményének egy részét 1802-ben a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta. – Léván piarista gimnáziumot alapított saját pénzéből.

– több vármegyében támogatta a szegényebb lakosság iskoláit

– finanszírozta a pilisvörösvári, solymári és kameniczai templomok bővítését, felújítását

– megvásárolta és a budai ifjúság számára „játszás és tornászás” céljára végrendeletileg odaadományozta az egykori Külső Kis Rókus utca – Rét utca – Külső Nagy Rókus utca és egy Rézmál felé vivő mezei út közé ékelt tisztást. (Halála után Marczibányi rét, majd tér nevet kapott a hely)

Marczibányi István 1810-ben halt meg Budán. Testét, a szintén az őáltala építtetett Batthyányi téri közkórházhoz tartozó Szent Ferenc sebei templom kriptájában helyezték végső nyugalomra.

A Marczibányi Művelődési Központ falán márványtábla őrzi emlékét.

 

Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s