Egy távoli szigeten él az ördög

Közzétette:

 

 

Az erszényes ördög (Sarcophilus harrisii) az Ausztráliától délre fekvő Tasmania fehér telepeseitől kapta nem valami rokonszenvesen hangzó nevét, mégpedig azért, mert a telepesek az állatot rosszindulatú, dühös természetű lényeknek tekintették. Persze, ha az ember a farkánál fogva ragadja meg és így emeli fel, nem vehető rossz néven, hogy az állat köp, morog, harap és szinte tajtékzik a dühtől. A sátáni létükről és állandó rosszkedvükről szóló mese minden bizonnyal Harris zoológustól származik, aki 1808-ban fedezte fel és írta le az állatfajt: „Úgy látszik, annyira vadak, hogy nem lehet megszelídíteni őket, nagyon harapnak és egyidejűleg ugatásszerű hangot hallatnak.” Az a két állat, amelyet fogságban tartott, rögtön elkezdett marakodni egymással, mihelyt sötét lett. A nappalokat mindig átaludták, és marakodásukat egész éjjel megszakítás nélkül folytatták. Hogy az állatok hangja úgy hangzott, mintha valamilyen üregből tört volna elő, azon nincs mit csodálkoznunk, hiszen Harris ezt a két szerencsétlen állatot „hónapokon át egymáshoz láncolva egy bádoghordóban tartotta”! Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a ragadozó állatok elkeseredetté, dühöngővé válnak. Jellemző az akkori idők embereinek az állatokhoz való viszonyulására, hogy ezeket a szerencsétlen jószágokat börtönőreik nemcsak a legkülönbözőbb módon kínozták, hanem azt minden gátlás nélkül le is írták.

 

map2
Akkoriban ezek a kis fekete ragadozók még meglehetősen nagy számban éltek a tasmaniai főváros, Hobart környékén. A házakból bizony elég sok szárnyas és más egyéb apró állatot hordtak el, ugyanakkor az ott élő fegyencek számára örömmel fogadott húst is szolgáltattak, mivel csalihallal könnyen meg lehetett fogni őket. Amint aztán az új település környékéről fokozatosan eltűnt a bozótos, vele együtt eltűntek ezek a kis ördögök is a házak közeléből.

 

Sarcophilus harrisii
Az állatkertekben ma már nagy, rács nélküli szabad kifutókat építenek az oroszlánok és tigrisek számára, tágas állatházakat a leopárdoknak, de a hiénáknak, vagy a kisebb termetű ragadozóknak még ma is sokkal rosszabb a dolguk. Az olyan kissé feltűnő állatok számára, mint az erszényes ördögök, amelyek ráadásul nappal alszanak, bizony már egyetlen állatkertben sem tudnak valami pompás épületet biztosítani. Ez a tartásmód tükröződik vissza azután az állatok viselkedésében is; ezért mondják az erszényes ördögöket többnyire mérges természetű, unalmas állatoknak.
Ha egy ilyen állat felé is több kedvességgel és több érdeklődéssel fordulunk, akkor nagyon gyakran más oldaláról ismerhetjük meg. Igazi jellemzőjüket egy bizonyos Mrs. Mary Roberts tudta csak megadni, aki a tasmaniai Beaumarisban erszényes ördögöket tartott, sőt tenyésztett is. A kis ördögök, amelyeket felnevelt, bájosan ragaszkodóak voltak, sokat játszottak és mindig vidámak voltak. Még a vadon befogott felnőtt példányokat is sikerült annyira megszelídítenie, hogy gondozásuk semmi problémát nem jelentett. Az állatok nagyon tiszták voltak, nagyon élvezték, ha alkalmuk nyílt fürödni vagy napozni. Mellső mancsaikkal oly módon mosták az arcukat, hogy egymás mellé szorított mancsaikból kis kelyhet formáltak, ezt alaposan benyálazták, majd megdörzsölték a fejüket. Egy tasmaniai farmernek sikerült annyira megszelídítenie két erszényes ördögöt, hogy azokat pórázon is tudta vezetni, és még Melbourne-be is elmehetett velük.
Egyébként ezek a borz nagyságú állatok nagyon szeretik a vizet; ha üldözik őket, szívesen vetik bele magukat a vízbe, alábuknak és továbbúsznak, s csak a másik parton emelkednek fel nagy óvatosan a víz színére, ha lehetséges, ott is a vízi növények alatt.
Sarcophilus harrisii_3Az állatkertekben az erszényes ördögök mint kitörésre különösen rátermett lények, bizonyos hírnévre tettek szert. Ilyenkor jó hasznát veszik erős fogaiknak és hatalmas erő kifejtésére képes rágóizmaiknak. Bécsben például egy frissen érkezett példány mindjárt az első éjszaka meggörbített egy erős vasrudat a rácsból, és az így keletkezett 7,5 centiméter széles nyíláson átpréselte magát. Egy láda mögött találtak rá, ott pedig egy alig 8 centiméteres hasadékban tornázta fel magát. Ha egy erszényes ördög izgalmi állapotba kerül, egyébként sápadt fülei egyre pirosabbak lesznek.
Az erszényes ördög, amely csak egyetlen faj alakjában létezik, ez idő szerint Tasmania szigetén egyáltalán nem mondható ritkának. A szigetet csak a Bass-szoros választja el az ausztráliai kontinenstől. A szorosban sok kis sziget fekszik. Ennek ellenére az ausztráliai kontinensen mégsem él erszényes ördög. Igaz, hogy 1912-ben mintegy 90 kilométerre Melbourne-től elejtettek egy példányt, de ez az állat feltehetőleg valamelyik állatkertből vagy egy állatkedvelő magánszemély gyűjteményéből szökhetett meg. Kihalt erszényes ördögök csontmaradványait azonban már eddig is több alkalommal láttak a kontinensen. Különösen elgondolkodtatók azok a koponyák, amelyeket a Viktória államban őslakók konyhai hulladékának maradványai között találtak.
Itt-ott azért felmerül a gondolat, hogy talán még ma is előfordulnak Ausztrália távol eső vidékein. Hogy az erszényes ördögök eltűntek a kontinensről, az minden bizonnyal a dingó térhódításának következménye.
Sarcophilus harrisii_4Az erszényes ördögök elsősorban éjszaka járnak zsákmányuk után, méghozzá felfelé tartott farokkal. Szívesen fogyasztják el a döglött állatokat is, és ezért könnyen foghatók csalétekkel. Mivel nem szaladnak valami gyorsan, kutyával vagy akár gyalog is könnyen utolérhetők. A kutyákkal szemben nemritkán úgy védekeznek, hogy felugranak egy fatörzsre vagy sziklára. A gyűjtő ilyenkor egy pokrócot vagy akár a saját kabátját dobja rájuk, majd a farkuknál fogva megragadja és zsákba dugja őket.
Az erszényes ördögök áprilisban-májusban, vagyis a déli félteke nyarának vége felé párosodnak. A kölykök május végén, július elején jönnek a világra; születésükkor alig 12 milliméter hosszúak, 49 nap alatt, a mindvégig zárva tartott hasoldali erszényben 7 centiméterre nőnek, 15 hetes korukban először engedik el a kis ördögfiókák a mindaddig szájukban tartott csecsbimbót, ekkorra már kiszőrösödnek és a szemük is kinyílik. Szeptemberben, a tasmaniai tavasz idején, itt-ott már egy lábat vagy farkincát látunk az erszényből kilógni. A szabadban a hím és a nőstény üreges fatörzsekben, sziklák alatt, néha a vombat elhagyott föld alatti járataiban puhán kibélelt fészket készít, és itt helyezi el az anyaállat a felnövőben levő csemetéket. Négynél több kölykük soha nincs, mivel a nőstény állatnak csak négy csecsbimbója van. A kis erszényes ördögök legalább öt hónapig szopnak, második életévük előtt még nem ivarérettek, és 7-8 éves kort is megérhetnek. Hasoldali erszényük nyílása hátrafelé néz. A tasmaniai erszényes ördög hazájában ma már törvény biztosította védelem alatt áll.

 

Sarcophilus harrisii_1
Tasmanián kívül fogságban mind ez idáig egyetlenegyszer szaporodtak az erszényes ördögök, mégpedig a bázeli állatkertben. Pontosan három héttel megérkezésük után az egyik nőstény állaton, amelyet patkányfogó csapdával fogtak meg Hobart mellett, észrevették, hogy egy világos, hússzínű farkinca lóg ki az erszényből. Öt nappal később kettőre emelkedett a számuk. A nőstény nagyon harcias volt, és rögtön felágaskodott a belső ketrec rácsaira, hogy harapjon, és ilyenkor jól rá lehet látni az erszény nyílására is. Tizennégy nap múlva én magam láttam, hogy két kis állatka hátsó testrésze lóg ki az erszényből, de azután lassan bemásztak. A kölykök most már színesek voltak, és körülbelül akkorák lehettek, mint egy háziegér. Két nappal később az erszény üres volt. Az egyik sarokban valami mozgott egy kis szénarakás alatt. Jól lehetett hallani a vinnyogást, s az anyaállat rögtön föléje állt. Sajnos, másnapra minden elcsendesedett, és a kölyköknek nyomát sem lehetett találni” – írja Dr. E. Lang igazgató.

Forrás: Bernhard Grzimek – Ausztrália különös állatai (179-181. oldal) Gondolat – Budapest 1980 ISBN 963 280 940 8

A járványszerűen terjedő rákos megbetegedések miatt végveszélybe került tasman ördögök egy csoportját egy apró ausztrál szigetre költöztetik, hogy ott önfenntartó populációvá válva javítsák a faj túlélési esélyeit, közölte Tasmania környezetvédelmi minisztere.

Brian Wightman elmondta, hogy 14, bizonyítottan egészséges, fogságban született erszényest küldenek csütörtökön a Maria-szigeti természetvédelmi területre. Ez az eddigi legnagyobb lépés a faj fennmaradásáért folytatott versenyfutásban azóta, hogy az egykor rendkívül elterjedt patkányszerű fekete állat populációját megritkította a súlyosan fertőző, rosszindulatú pofatumor.

Fotó: Greg Wood

Fotó: Greg Wood

A faj szörnyű állapotba került, a szakemberek ezért kezdték fogságban szaporítani a nem fertőzött egyedeket. „A Maria-szigeti betelepítés egészséges vadon élő ördögök önfenntartó populációjának létrehozását célozza, és amely a fertőzés elől biztonságosan elzárt helyen él. Ez megerősíti a tasman ördögök betegségmentes populációját, és segít megőrizni a vad vérvonalat egy későbbi újratelepítéshez” – mondta a miniszter.

 

Sydney, 2009. október 22. Tasmanördög-kölyköket fog egy gondozó, miután egészségügyi vizsgálatot végeztek el az állatokon a sydneyi Taronga Állatkertben 2009. október 22-én. Tasmanián kívül sehol sem él vadon a tasman ördög, amely kipusztulással fenyegetett faj, a számuk 60 százalékkal csökkent 1996 óta, amikor egy fertõzõ rákfajta kezdte tizedelni az ördögpopulációt. A tasman ördög a világ legnagyobb ragadozó erszényese, ám termete még így is kisebb, mint az átlagos kutyáé. (MTI/EPA/Tracey Nearmy)

Tasmania az egyetlen szigete a világnak, ahol erszényes ördögök élnek. Az állatok pofáját megtámadó agresszív rákot 1996-ban fedezték fel körükben. Az elmúlt 16 év alatt a betegség már a vadon élő populációk 91 százalékát elpusztították, mindössze néhány elzárt helyen maradtak egészséges állatok. A 3-6 hónap alatt halált okozó kórt az állatok az élelemért folytatott harc során elszenvedett harapással kapják el egymástól.

A Maria-sziget csak hajóval megközelíthető természetvédelmi terület, amelyen semmilyen jármű nem közlekedhet, kereskedelem egyáltalán nem folyhat rajta, így valószínűleg nincs esélye a pofarákkal való kontaktusnak. A szakértők által gondosan feltérképezett költöztetés nem jelent veszélyt a helyi ökoszisztémára, az állatokat folyamatosan ellenőrzik. Ha a terv sikerrel jár, akkor két év múlva már 50 tagúvá válhat a sziget ördögpopulációja.

Forrás: MTI (2012.11.14.)

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s