Philemon és Baucis

Karácsony, az „ünnepek ünnepe” ahogy Assisi Szent Ferenc nevezte. Nem csak Jézus születéséről, hanem a szeretetről is szól. A költők jól tudták ezt. Minden ember szeretettel imádkozik és szívükben szeretet lakik Ady „Karácsonyi rege” c. csodálatos és megható költeményében. A szeretetnek csillagára néz Juhász Gyula a „Karácsony felé” c. versében.

Karácsony előtt írnék néhány sort Philemon és Baucis történetéről, mitológiájáról. A házaspárról a szeretetben, békében, boldogságban eltöltött hosszú házasság, az együtt megöregedés juthat eszünkbe. Valószínűleg innen ered a „holtomiglan-holtodiglan” házassági fogadalom, a sírig tartó boldog házasság szimbóluma.

A történet röviden a következő. Zeusz és Hermész emberi alakban jártak a földön. Egy faluban minden házba bekopogtak szállást kérve, mint fáradt vándorok. Mindenki elkergette őket. Elhatározták, hogy megbüntetik a falut. De egy idős házaspár a falu szélén, Philemon és felesége Baucis beengedte őket. A férfi többször is töltött bort a két vendégnek, de a kancsó sohasem ürült ki. Innen ismerték fel vendégeikben az isteneket. Egyetlen szárnyasukat le akarták vágni, az isteneket megkínálni. Az istenek ezt nem engedték.

Zeusz és Hermész a házaspárt meg akarta menteni a büntetéstől, felkísérte a szomszédos hegy tetejére. A falut az istenek parancsára elárasztotta a mocsár. Minden ház elpusztult, de a házaspáré templommá változott. Lejöttek a hegyről megcsodálni a templomot. Ekkor Zeusz jutalmul megengedte, hogy teljesüljön egy kívánságuk. Legyen az hatalom, gazdagság, fiatalság, bármi. A házaspár kérése az volt, hogy egyszerre haljanak meg. Zeusz teljesítette kívánságukat, így mikor lejártak a nekik szabott napok a Földön, Baucis hársfává, Philemon pedig tölgyfává változott.

A görög-római mítoszt több festő, egyebek közt Rembrandt, Rubens is megfestette, Gounod operája témájául választotta.

Philemon és Baucis (Peter Paul Rubens)

Adam Elsheimer: Philemon und Baucis

Láng Róbert