Antonín Dvořák emlékére

Közzétette:

 

173 évvel ezelőtt megszületett Antonín Leopold Dvořák cseh zeneszerző.

Antonín Leopold Dvořák (kiejtés: kb. dvorzsák [ˈdvɔr̝ɑːk]) (Nelahozeves, 1841. szeptember 8. – Prága, 1904. május 1.) cseh zeneszerző.

 

Antonín Leopold Dvořák Antonín Dvořák

(1841-1904)

Cseh zeneszerző, akinek rendkívül népszerű Újvilág-szimfónia-ja azokból az élményekből született, amelyek New Yorkban és az Iowa állambeli Spillville-ben érték az ott töltött három év (1892-95) alatt.

 

Az alábbiakban anekdotákat, rövid történeteket olvashatnak a zeneszerzőről

 

Leginkább a galambok és a mozdonyok hiányoztak neki Amerikában, de végül megtalálta, mivel pótolhatja őket. Egyszer kimentünk a Central Parkba, ahol van egy kis állatkert madárházakkal. Az egyikben legalább kétszáz galamb volt. A Mester kellemesen meglepődött, és bár egyik sem vetekedett az ő “begyes” és “legyezőfarkú” hazai kedvenceivel – hetente egyszer, de inkább kétszer kimentünk a Central Parkba.

A mozdonyokkal már kicsit nehezebb dolgunk volt. New York belterületén (azaz Manhattan szigetén) akkor egyetlen vasútállomás volt, a többi a folyón túl. A főpályaudvaron csak jeggyel rendelkezők mehettek be a vágányok mellé, és hiába kértük a peronőrt, hogy engedje megnéznünk az “amerikai lokomotívot”. A Mester lakhelyétől bő egy órát villamosoztunk a 155. utcáig, és ott egy töltésnél vártuk meg, míg elhalad előttünk a Chicago-Boston expressz. Csak ez sok időt vett igénybe, majdnem egy egész délutánt, mivel – hogy megérje a kiruccanás – több vonatot bevártunk. …

És ekkor a Mester új hobbit talált, a gőzhajókat. Egyrészt, a kikötő sokkal közelebb volt;másrészt, a kihajózás napján fel kellett menni a fedélzetre, amit a Mester mindig kihasznált.

Hamarosan nem volt olyan hajó, amelyet ne ismert volna az orrától a farkáig. Mindig beszélgetett a kapitánnyal, vagy a tisztekkel, és rövid időn belül név szerint ismerte mindannyiukat. És amikor eljött egy indulásának ideje, kimentünk, és addig néztük, amíg el nem tűnt a messzeségben.

J.J.Kovařik visszaemlékezése

 

Brahms megpróbálta rábeszélni Dvořákot, hogy költözzön Bécsbe. Mivel tudta, hogy népes a családja, ezt mondta: – Nézze, Dvořák, önnek sok gyereke van, nekem meg szinte senkim. Ha bármire szüksége van, örömmel állok a rendelkezésére.

Dvořák nejének könnyek szöktek a szemébe, a férje pedig mélyen meghatódva, megszorongatta Brahms kezét. Ezután a hit és a vallás került szóba. Dvořák őszintén és szinte gyermeki ártatlansággal hitt, míg Brahms homlokegyenest eltérő nézeteket vallott. – Sok Schopenhauert olvastam, és másképp látom a dolgokat – jegyezte meg. … A szállodába menet, Dvořák a szokottnál is szótlanabb volt. Végül, hosszú hallgatás után, felsóhajtott:

Micsoda ember, micsoda lélek, és nem hisz semmiben. Nem hisz semmiben!

Olyan volt, mint a Bohémélet padlásszobája. Dvořák az ágyban feküdt, betegen és láthatóan rossz állapotban. Nevetséges áron eladta minden kompozícióját, és most nem volt miből megélnie. Különböző okokból még nagy sikerű amerikai utazásának bevételei is elfogytak.

A Szláv táncok-kal léptem fel, és elmentem tiszteletemet tenni az öregúrnál. Megkérdeztem, van-e még olyan műve, amit előadhatnék.

– Nézze meg azt az iratcsomót – mutatott rá egy halom rendezetlen papírra. – Lehet, hogy ott talál valamit.

Találtam. A Humoreszk volt.

Fritz Kreisler 1903. évi prágai látogatásának emlékeiből

Forrás: Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse (212-214. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s