Jobbágy Károly emlékére

Közzétette:

E napon halt meg Jobbágy Károly költő, műfordító (1921)

Középosztálybeli családban született, apja művezető volt egy cukrászműhelyben. 17 éves korától (1938) kezdve részt vett a Magyar Szociáldemokrata Párt munkájában. 22 évesen (1943) behívták katonának, a háború utolsó napjaiban szibériai orosz hadifogságba került, ahol 3 évet töltött. A hadifogságról írt versei miatt 1947 szeptemberében a magyar határról visszaszállították a Szovjetunióba és bebörtönözték.
1948-ban kiszabadult, elvégezte az ELTE magyar-orosz, később a műfordítói szakát, azután a Budapesti Műszaki Egyetemen dolgozott. Innen eltávolították az 1956-os forradalomról írt versei (elsősorban a Tigrisek lázadása című gyűjtemény)

Mondják, a himnuszt énekelték

Mondják, a himnuszt énekelték
úgy indultak a puskatűznek
s a könnygáz meg a tűzzel telt ég
sem riasztotta vissza őket.

Csorgott a könnyük.
Talán sírtak.
Csorgott a vérük.
Belehaltak.

Diákok voltak.
S ők csinálták
a dicsőséges forradalmat!

1956. október 24.

miatt, ez 1956 után csak „illegális” formában terjedhetett. Ettől kezdve középiskolai tanárként dolgozott. A belügyi szervek megfigyelése alatt állt; akik részint „foltos” múltjára vonatkozó zsarolással, részint ígéretekkel megpróbálták az ekkor már széles körben ismert s bizonyos tekintéllyel rendelkező költőt besúgónak beszervezni. Jobbágy aláírt egy papírt, hogy „mindenben segíti a konszolidációt”, de mikor rájött, hogy valójában a spicli szerepére akarják kényszeríteni, öngyilkossággal fenyegetőzött, a hatóság pedig félve a botránytól, elégette az aláírt nyilatkozatot.
Ezek után azonban nem engedték érvényesülni, elhallgattatták. Középiskolai tanárként dolgozott nyugdíjazásáig, előbb a Könyves Kálmán Gimnáziumban, majd az Eötvös József gimnáziumban. Versei a hatvanas évek elejéig nem jelenhettek meg, de a rendszer szempontjából „nemkívánatos tartalmakat hordozó” versek kiadása ezek után is gondot okozott. 1989-ben súlyosan megbetegedett, nemsokára meghalt.

Szülőföld

Anteus volt az? – ki erőt a harcra

viadalokon a földtől kapott.

S halála is – emelkedés volt,

– úgy fojtották meg, levegőben tartva.

Én is, akit az élet sok kudarca

kifárasztott már – sokszor fulladok.

Csak hozzád érek, s újra új dalok

öntenek el, te lankás Ipoly partja.

Ha gondjaim, mint árnyak megzavarnak

hozzád futok haza – Balassagyarmat.

A gyermekkor a város szélin áll.

Enyém az ég és nincsen lehetetlen.

A “csapatom” ott vár a kisligetben,

s elôttem buvik a cingár halál.

Balassagyarmat, 1954. augusztus 29.

Forrás: hotdog

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s