Kosztolányi Dezső: Boldog szomorú dal
Van már kenyerem, borom is van, Van gyermekem és feleségem. Szivem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem,
Címke: vers
Ady Endre: Nő-kergető, fényes hazugság
Sarjadtan buja, szent áhitatom, Be, húrcollak, be nagy kedvvel keverlek, Be sok némber kontyára készítem Hős koronám, a bolondos szerelmet,
Sárközi György: Boldog ébredés
Valamikor egy mélyölü dajka roppant térdére vett, S elringatott, elaltatott, nyugtalan gyermeket, A feledés fehér tejével megitatott halálosan, Ott pihenek
Sárközi György: Halál és föltámadás
Hol van a jégcsapos őrült, hol van a havazó homályos, Ki fagyszemével bámulta sikosra kietlen semmijét? Im, a világ borult
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a
Kányádi Sándor verseiből …
Grósz Károly mondta: Amikor Grósz Károlyt egyszer fölmérgesítették, ’89 tavaszán, akkor véletlenül elmondta az igazat. “Mit akarnak maguk a többpártrendszerrel?!
Ady Endre: Felelet az életnek
Már új utálatok se jönnek, Nagy csapások meg nem csufolnak, Kopott, silány, hivatlan vendég Penészes portámon: a Holnap S roskadott
Ady Endre: Politika és szerelem
(Készülő verses könyvem prológusa) Bántott, döfölt folyton a Pénz is S szép humanitások játsztak velem, De lelkemből más sohsem érdekelte
Ligethy Béla: Így volna jó
Így volna jó örökkön, így feledve Az életünkre mért örök tusát, Mely bomlott és vigyorgó kárörömmel Lobbantja vágyunk s szítja
NAGY LÁSZLÓ: ADJON AZ ISTEN
Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra
Lighthouse 