Szabó Lőrinc by Rippl-Rónai József

Szabó Lőrinc – November

Közzétette:

 

 

Az ősz legutolsó virágait

szedem. November siratja magát.

Sárban gázolok a dúlt réten át,

s mintegy válaszként bennem is esik.

S ez így lesz most már mindig, mindig így.

Rippl-Rónai József: Szabó Lőrinc portréja (1923, pasztellkréta papíron)Most lettem öreg, céltalan a vágy.

Gördűlne elém az egész világ,

nem jutnék benne, csak a sírodig.

Apró csillagok, kék s arany szemek,

szerények, fakók, ismeretlenek

gyűlnek csokromba, szerényebbeket

már te se kívánhatnál. Gondolatban,

míg szedtem, te kisértél, szép halottam,

s most árván nézem őket: kinek adjam?

Digitális Irodalmi Akadémia ]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s